Tóth Ferenc pincészete, Eger - bikavér classic és superior 2013
Hamvas írta, hogy az egri borban hősiesség van, egész pontosan: „ha egrit iszom, azonnal nagy és heroikus tettekről kezdek álmodozni”. Csakhogy én nem szeretek Hamvasra hivatkozni, nem azért, mintha nem kedvelném, vagy nem érteném az igazságát, esetleg ne érezném szükségét, hogy főhajtással adózzak nagysága előtt, hanem egyszerűen azért, mert a bor viszonylatában (is) Hamvast az utóbbi időben elkoptatták. Túl-idézték. Pihentetni kéne, hogy visszanyerje eredeti hamvasságát.
Classic. A kékfrankos és a merlot adja az alapját ennek a bornak, ezt pinot noir, kadarka és franc fűszerezi. Szép bíborszín, az illata kellemesen fűszeres és megjelenik benne egy kis ibolyás jelleg. Ez a cabernet franc sajátja, jól esik, hogy ilyen markánsan kiérezhető. A cabernet franc a kedvenc kékszőlőfajtám, éppen a fajtajellege, és borának a sauvignonnál bársonyosabb tanninja miatt. Közepes test, csersava érett, nem keserű, szépen integrált. Ugyanakkor kifejezetten férfias, határozott, tartása van. Íz aromái piros bogyós gyümölcsök, a fahordó vaníliássága. Jól egyben tartott, szépen elkészített bor, főként étel mellé adnám, leginkább pirított gombával készített hús mellé.
Elégedetten sóhajtok, áttérhetünk a bikavér superiorra. Mély bíborszín. Összetett, érett illat, azonnal beugrik róla egy Loire menti cabernet franc. Igen, ez már sokkal komolyabb anyag, itt egy kicsit többet időzök. Szájban jó koncentrációt mutat. Fekete bogyós gyümölcsök, főleg fekete cseresznye és szilva mellett megjelenik az érleltségből származó kis bőrös jelleg, vagy talán dohányos. Szépen integrált tannin, finom szemcséjű és érett. Érdekes, hogy bár 14%-kal az alkohol magasnak tekinthető, mégsem lóg ki, a test, az aromák és a tannin tökéletesen lépést tart vele. Valahol azt olvastam egy borásszal készített interjúban, hogy igazán nagy vörösbort 14% alatti alkohollal nem lehet készíteni - ezzel nem értek egyet, bár a globális felmelegedés lehet, hogy erőszakkal fog meggyőzni az ellenkezőjéről. Szép, telt szerkezetű bor ez a Superior, valamiért a férfias jelleg itt még jobban kidomborodik. Kezdem érteni, miért kapta „A várvédő” fantázianevet.
Most zavarban vagyok. Nem sikerül távol tartanom magam ettől a fent idézett hamvasi mondattól. Mind a két borból éppen az egri heroizmus árad. Keménység van benne. De hát a várvédőt ilyennek képzeljük, nem igaz?