Taschner Kékfrankos "Classic" 2015
Csodás élményben részesített a Taschner Borház. Részben szubjektív, de nagyon sok tekintetben objektív módon csodás, így közzéteszem.
Hipermarketben, alsó polcon (!) találtam rá az ismerős rombusz formájú kék címkés borra. Sajnálkoztam. Mit keres a Taschner név az alsó polcon??! Utolsó palack volt! Megvettem.
Talán a Kedves Olvasó nem ismeri Württemberg tartományt, amelynek Stuttgart a központja. Nekem van szerencsém ismerni, Stuttgart egy olyan város, ahol a Hauptbahnhof melletti dombon is szőlőültetvény zöldell. Hát még a városból kijjebb, a falvak, kisvárosok határában! Szőlő-tengerek dagálya kúszik fel a kanyargós domboldalakra a Neckar folyó mentén. Precízen gondozott, elvágólag létesített szőlők, amiknek külseje sok munkáról árulkodik, mégis szinte soha nem látni benne dolgozó embert.
Itt a két leggyakoribb szőlőfajta a trollinger és a lemberger. Észak-Olaszországban schiava és lagrein néven ismerik őket. Könnyű testű, gyümölcsös, rövid lecsengésű, azonnali fogyasztásra szánt, kellemes aromájú vörösborokat adnak. A mindennapok nagyon könnyed, igazán ritmusos, boldogságot sugárzó vörös borait.
Taschner Kurt bora ezt a nosztalgikus élményt idézte fel bennem. Az illatnál, az ízben már szinte felkiáltottam: trollinger! Ez a tábortüzek bora, kolbászsütögetős kerti parti bora, nagy nevetések és napfényben fürdő erdő bora. Tökéletes tisztaság és őszinte egyszerűség. Aroma-fokuszú, gyümölcshangsúlyos, könnyen iható és könnyen érhető tétel, alacsony csersavval, jólesően közepes savtartalommal, simogató és játékos fűszerességgel. Karcsú test, precíz, ízlelőbimbókba markoló meggyesség, ahol a rövid lecsengés éppen nem hátrány, hanem vágyat kelt, hogy a következő kortyot szájba vegyük. Pont mint egy jól elkészített trollinger.
Mindezek után: dícsérhetem a Taschner "Classic" kékfrankost azzal, hogy a "legwürttembergibb magyar"?
Így fest Württemberg tartomány a szüret előtt:
Bővebben a trollingerről itt: winefolly.com/review/cotton-candy-wine-schiava/