Szó szerint: Jammertal Borbirtok - Koh-I-Noor CS
Ez a mostani nagy meleg nem az állócsillag-minőségű vörösborokhoz megfelelő időjárás - szoktuk mondani, hogy nagy melegben könnyebb bort kell választani - de ellenvetek: mindig az állócsillag minőségű vörösborok ideje van, amikor fontos, hogy megtapasztaljuk az élet mélységes szépségét és van idő rá, hogy megálljunk és komolyan koncentráljunk valamire, ami a természet legnagyszerűbb alkotásai közé tartozik. Erre pedig sokszor éppen nyáron van alkalom, a szabadságolás ideje alatt, például egy kényeztető utazás során. Elvégre szabadtéri komolyzenei koncerteket is szerveznek, pedig a szmoking sem éppen a kánikulához illő viselet (ilyen csemege minden évben a martonvásári Beethoven esték (www.programturizmus.hu/ajanlat-martonvasari-beethoven-estek.html). Ha tehát a felejthetetlen alkalomhoz felejthetetlen bor szükségeltetik, akkor szépen elő kell venni a 2011-es Jammertal Koh-I-Noor cabernet sauvignont.
Bár a palackba töltéskor ezt a bort előkészítik arra, hogy akár azonnal bonthassa a fogyasztó, mégis kár lenne kihagyni a dekantálást. A Koh-I-Noor sorozat a legkiválóbb évjáratok nagyon ritkán adódó szelekcióit mutatja be, megérdemli, hogy ne vegyük félvállról. Őszintén szólva, számomra a valaha kóstolt nagy magyar vörösek csúcsát jelenti ez a bor, félretéve tényleg mindenkit (ideértve a Koch Csanád küvét is, ami a borszakírók nagydíját kapta meg www.kochboraszat.hu/index.php?page=post&id=135, meg a Gere Kopart és más ikonikus neveket). Ezt a szintű eleganciát, magával ragadó erőt, arányosságot és kifinomult összetettséget még nem éreztem máshol.
"Szó szerint" - írtam a címben, mert húzás nélkül azokat a szavakat írom le, amik a kóstolás során a számba tolultak és meg is osztottam Tóthpál Gergellyel, a Jammertal kereskedelmi vezetőjével.
"Gyönyörű, sejtelmes-bársonyos csillogású mély rubinszín, fekete maggal. Elsőként a cédrus kezd áradni belőle, s lassan bontakozva - tán 10 perc is kell hozzá - megjelennek a gyümölcsök. Kökény, ami az egyik kedvencem, szerintem a legelegánsabb illatok közé tartozik vörösborban, azután piros ribizli, fekete szeder, persze a feketeribiszke a fajta miatt, de nem túlzásban. A viszonylag erős pörkölésű hordóból vaníliásság is kiérzik, ez rétegzi és édesíti a gyümölcsösséget. A pohár minden mozdításánál újabb, s újabb illat-hegyek kerülnek elő, a kávé, a dohány, a cikória, a fekete csokoládé. Amit csak akar az ember.
Ízben azután ugyanazt adja, mint amit az illat. Ez nagyon lényeges. Sokszor van, hogy az illat többet ígér, vagy egész másról szól, mint az íz. Ennél a bornál nem. Ez is mutatja, hogy mennyire koncentrált, egységes, összeérett. Van benne potenciál nyilván, a hét éves bornak a széle még csak nem is téglásodik, ennek a bornak 10-15 éve bőven van, további fejlődése még izgalmas lesz. Villányra annyira jellemző ásványossága nem nehezíti el, teret enged a többi íz-összetevőnek és mintegy filces háttérként támasztja meg a csodásan integrált és erőteljes, de zamatos és finoman szemcsézett tanninnal együtt. Végtelen hosszú és komplex utóíz, a zamatok makulátlan tisztasága, nemes szövetű szerkezet jellemzi."
Hogy lehet elérni ezt a minőséget? A szőlészeti vezető néhány szakmai fortélyba is beavatott. Nyilvánvaló, hogy a legjobb fekvésű dűlők válogatott termése kerül a Koh-I-Noor palackokba, de mitől lesz a legjobb? Mondják, hogy a szőlőnek szenvednie kell az igazán magas minőséghez. A Koh-I-Noor szőlői megkapják ezt az "igényüket". A legmagasabban fekvő ültetvényeken a talaj olyan vékony, hogy a tőkék szó szerint a kőzetben találnak csak támaszt.
Ha az igazi értékek a szenvedés gyümölcsei, akkor vajon miért akarja a világ elhitetni velünk, hogy a könnyű élet a szép? A szőlő sokat szenvedett, hogy megteremje a tökéletes alapanyagot, a pincészet számos dolgozója őrületes energiákat fektetett abba, hogy tökéletes bor születhessen. Ki mondhatja el magáról, hogy megérdemli, hogy könnyedén felhörpölje? Becsüljük meg ezt a munkát, és becsüljük meg magunkat, ha lehetőségünk van rá, hogy megismerkedhessünk vele.
