Szepsy furmint 2015
Nem tudom, mi történhetett, de hetek óta csak tokaji furmintokat kóstolok. Talán a hűvösebb idő beköszöntével esik egyre jobban a komolyabb, ásványosabb fehérbor. Feltettem már két cikket, azonban nem tárgyaltam két másikat, de bevezetésnek pár szóban jók lesznek a Szepsy elé.
Grand Tokaj furmint dry 2016 - tetszett ez a bor, őszinte és egyszerű, de egyenes derékkal járhat. Világos szalmaszín, árad belőle a nedves tölgyfahordó jellegzetes édes-savanykás illata. Mögötte piros almát ízlelhetünk, olyan, mintha becsomagolták volna ezzel az enyhén füstös-friss fás illattal. Szájban ugyanezt kapjuk, szép tartású a felszín, tetszetősek az aromák, zamatos és épp eléggé intenzív ahhoz, hogy mindig jólessen a következő korty. Pont annyit ad, amennyit várunk az áráért (1500 ft körül), némi komolyságot is ad neki a halványan felfedezhető ásványosság.
Tokajicum Darázskő furmint 2016 - ez a tétel fülledt, majdhogynem dohos, pedig csavarzáras, tehát csak a pincéből vagy a hordóból jöhet. Csöppnyi maradékcukor teszi fogyaszthatóvá még ilyen állapotában is, de nem szellőzi ki, nagy kár érte, több szót nem is érdemes vesztegetni rá. ( - Olvasóim tudják, hogy mindig visszakóstolom másnap a tételeket. A fülledtséget egy nap alatt úgy-ahogy kiszellőzte a bor, megjelent benne egy érdekes zölddió illat- és íz, valamint a szárazpróbájában szép mézesség. 80%-ban rehabilitálom a sommás véleményem alól 2017.10.11.)
Nem egy kategória az előző kettővel a Szepsy furmint, ez vitán felül áll. Talán nem is sportszerű tőlem hogy a hipermarket-kategóriás furmintok után írok erről, de elvégre a koncerteken is van előzenekar.
Ez is azok közé a fehérborok közé tartozik, amelyeket dekantálni kell. Igaz, csak két éves, mégis a szellőztetést olyannyira meghálálja, hogy percről-percre nyílik. Pedig ez "csak" egy birtok furmint. (Mit tudhat a dűlőszelektált?) A legjobb inni másnap volt, ekkor mutatta meg teljes gazdagságát. A Nyulászó és az Úrágya dűlők termése van benne, azért ez is sokat elárul. A 2015-ös év ráadásul minden tekintetben igen jónak számít, erről számolt be maga Szepsy István is egy interjúban: bor.mandiner.hu/cikk/20151015_szepsy_istvan_illatosak_aromasok_az_idei_szarazak
Itt van mindjárt az illatban egy nagyszerű, üde mentásság, lágy és simogató, mint amikor egy kivadult mentamezőn sétálva lábunkhoz verődnek a bókoló növények. Mellé a tavaszi rét virágai. Aztán érett birsalma. Egy érintésnyi kajszi. Könnyedség, mint egy impresszionista festményben, ugyanakkor semmi ziláltság, hanem szép rend. A hordóhasználat olyan jelzésértékű, annyira csak díszítés, mint a faragott padok egy barokk templombelsőben.
Kiválóan tetten érhető a Nyúlászó karaktere, amit a borászat honlapja "sima, kedves"-ként határoz meg. Emelett ott van az Úrágya is a maga határozott ásványosságával, tökéletesen integráltan. Lédús, könnyű ivású, "kívánós" bor, egy nagyágyú potenciáljával. Zamatos és lekerekített a savkészlete (almasavbontáson átesett), lendülete századmilliméterre arányos a testtel. Olyan laza elegancia, ahogy egy virtuóz tud csak játszani, mondjuk egy Ysaye szólószonátát. Ha valamit egyáltalán lehet említeni "hibaként", a magas alkoholérzetet emelném ki (14%), ami korántsem válik azonban zavaróvá, csupán a szaglászás során kell "félretenni" fejben. Szájban már tökéletesen belesimul a test és az aromatika folyamába. Lecsengése csak közepes, de ez semmilyen hiányérzetet nem hagy bennünk. A bor szövete annyira egységes, hogy egyszerre tölti el valamennyi érzékszervünket valamennyi tulajdonságával. Két év elteltével az érleltség kezdete is csak alig érezhető, megjósolhatatlan, hogy 5 vagy 15 év áll-e még előtte. Talán elégedjünk meg azzal, hogy nem rossz döntés most fogyasztani, de ne féljünk attól sem, ha megvettük és elfeledkeztünk róla a pince egyik sarkában.
Nem mindennapi bor persze, árkategóriája alapján sem, de ha egy borértő külföldi vendégünket akarjuk elkápráztatni, megéri a maga 6500 ft körüli árát.
(Két nap múlva a szellőztetett bor teljesen besimult, olyan homogén lett, mint egy nagy burgundi. A hordó vaníliásra fordult benne és illatai-ízei főként virágos, virágporos jelleget mutattak.)