Szentpéteri borpince - Néró siller 2019
Őszinte leszek: nem vagyok nagy rajongója az illatos vörös fajtáknak, úgyismint Néró, Turán, Medina, stb. Sajnálom. Számomra ezek túl különlegesek, "túlhungarikumok". Szűk szegmens, sok félreértelmezett tétellel.
Most mégis megszólított a Szentpéteri Borpince Néró sillerbora, elsősorban azért, mert már több kiállításon igen jó élményeket szereztem a Szentpéteri pince borairól. Ami megragadó náluk, a minőség iránti elkötelezettség, és hogy tényleg kifejező és élvezetes tételeket képesek készíteni, meghaladva minden Kunsággal szembeni előítéletet, melyek - valljuk be - léteznek. Boraik egyöntetűen jó ivásúak, teltek és a legmagasabb szintű gondosság érzetét közvetítik.
Ez a siller szemet gyönyörködtető világos piros színű. Intenzív, és ropogós piros gyümölcsökkel teli illat és azt tökéletesen követő íz jellemzi. Málna, roppanó cseresznye, ribiszke, fűszerek kavalkádja és vanília. Semmi sem szalad el, semmi nem lóg ki. Többrétegű, eléggé megunhatatlan ízvilágú, változatos bor. Csodás, a háttérben meghúzódó, de megkérdőjelezhetetlenül támasztékot és lendületet kölcsönző, zamatos savak hordják hátukon a gyümölcsösséget. Hosszú és kielégítő, ugyanis könnyű és mégis nagyon tartalmas, kifejezetten hosszú lecsengéssel. Egy siller-mintapéldány. Hány és hány szekszárdi fuxli bújhat el mögötte! Nem tudom, mi teszi, vajon a "homokon és löszös alapkőzetű meszes talajokon" termelt borok jellegzetes lágysága miatt, vagy a terméskorlátozás okán, mindenesetre koncentrált és remek arányú ital, amelyben a csemegeszőlőből erjesztett bor illatos jellege cseppet sem zavaró, hanem olyanná válik, mintha házasított tételt kóstolna az ember.
Egy töltött tojáshoz ugyanolyan kiváló volt, mint a gombás makarónihoz. S ha hozzávesszük, hogy ár-érték arányban milyen kedvező...!