Rózsa György pincészete, Tállya - Együtt 2017 (furmint)
„A bor lényege az ember, aki termeszti a szőlőt, félti, gondozza, mint gyermekét” – vallja Rózsa György Péter, tállyai borász honlapja derekán.
Hosszú évek alatt arra lettem figyelmes, hogy a borsznobok (khm, bocsánat: borértők) mindig arra a legkíváncsibbak, hogy hogyan készül az adott tétel. Minél több részletet tudunk meg róla, annál beavatottabbnak érezzük magunkat. Egyvalamiről szoktunk rendszerint elfeledkezni, s csak az veszi figyelembe, aki maga is tudja, mivel jár több hektár szőlő, majd a készülő ital gondozása, szóval egyvalamiről: arról, hogy a rengeteg, kitartó munkát nem lehet megspórolni, s ez az elkötelezettség a legfontosabb. Ezután lehet csak egyáltalán bármiféle stílusról, meg filozófiáról, vagy bármi hasonlóról beszélni.
Arról, hogy Rózsa György mindezt hogyan csinálja, legszebben a pincészet száraz furmintjának neve vall: „Együtt”. A borász felesége avat be, hogy a név azt fejezi ki, hogy tudniillik ezt a bort az egész család (borász-palánta lányuk bevonásával) készítette el, döntött annak minden lépéséről, „csiszolásáról”, a „filozófiáról”. A család együtt.
Nemrég Csehov Sirályát néztem s megütötte a fülemet ugyanez a szó. Nem sokszor szerepel a darabban, mindössze 7-szer. A harmadik felvonás vége felé a korosodó színésznő bravúros előadást rögtönöz őt elhagyni készülő fiatalabb szeretője lábainál, hogy meggyőzze szándéka ellenkezőjéről, aztán látva ennek hatását:
„ARKAGYINA (magában) Most már az enyém. (Szórakozottan, mintha semmi sem történt volna) Egyébként: ha akarsz, maradhatsz. Elmegyek én egyedül, te meg utánam jössz egy hét múlva. Csakugyan, hová sietnél?
TRIGORIN Nem! Most már menjünk együtt.
ARKAGYINA Ahogy akarod. Ha együtt, hát együtt...”
S hogy miért juttatta eszembe az Együtt 2017 éppen ezt a jelenetet? Kontrasztként, felkiáltójelként! Hogy mennyire más az az együtt, mint a Rózsa pincészet által kimondott, megvalósított tiszta és kontúros, önkéntes „Együtt”, s hogy ez érezhető és kóstolható! Ilyenkor szoktam azt gondolni magamban, hogy a borászat is a művészetek egyik ága.
Megjegyzendő, hogy a Borászportál szakértő zsűrije az 5-ik legjobb száraz furmintnak hozta ki az Együttet a Tokaji Március kóstolón, de én, aki nem térkép alapján bóklásztam az eseményen, csak távozás előtt néhány perccel leltem rá a Rózsa pincészet standjára a kisteremben. Ekkor ért az a meglepetés, jó 30 tételt követően, hogy van még számomra ismeretlen név, akitől váratlanul felcsillanó ékszert lehet kóstolni (ejnye, ez képzavar…). Talán éppen ezért ez a bor ragadt meg legjobban az emlékezetemben.
Színében citromsárga, arany reflexekkel, szép glicerines templomablakokkal. Illatában előtérben áll a mandarin, mögötte fehér húsú gyümölcsök, elsősorban őszi. Díszítésnek stollen (német karácsonyi gyümölcskenyér) fűszerezettsége és porcukros édessége érződik. Félreértés ne essék, a bor száraz, de az illat süteményt is idéz. Közepesnél hosszabb lecsengése telt, arányos és ásványos. Friss bor, de komplexitásában már érlelt jegyeket is mutat. Magas alkoholtartalmával szépen lépést tart a test és a beltartalom, nem lóg ki. Szájban hűen az illat aromatikáját ismétli, de csipetnyi sósság is jelentkezik, és szamorodnit idéző savérzet villan fel egy-egy pillanatra. Ízben krémesség, illatában integrált füstösség, hordófűszer (vanília, fehér bors) érezhető. Érett és egyensúlyos tétel, nem lehet belekötni sehol, nem mintha szándékomban állna. Már most megközelíthető, de még évekig szépen fog fejlődni. A furmint igazán összetett, kecses arca. (a cikk a kép után folytatódik)
“A Dél-, délnyugati fekvésű tállyai Nyerges dűlő azért áll közel hozzánk” – meséli Rózsa György – „mert a szülők első területe ide kötődik, ezáltal a gyerekkor is. Ezt a kötődést megtartva, a megközelíthetőség, a terület fekvés, a talajadottságok miatt kezdtünk el itt fejleszteni. Talajképző kőzete agyag és riolittufa málladék. A hegycsúcsokon, ahol erodáltabb ott andezit kövek is találhatóak. A talajvizsgálatok során a dűlőben mért adatok magas foszfor és kálium tartalmat mutattak. Ez is mutatja, hogy tápanyaggal jól ellátott a talaj. A dűlőt már az 1487-es évben említik történelmi források. Az Együtt alapanyagát adó szőlőtermés egy 1955-ben telepített ültetvényből származik. Ebben sok régi típusú Furmint klón is megtalálható.
Nálunk a szüret csak kézzel történik. A termés a szüretet követően kis műanyag ládákba kerül, mely egy órán belül zárt rendszerben feldolgozásra kerül. A feldolgozás alatt kíméletes bogyózást (gumiverő ujjak), és préselést (pneumatikus membrán prés) kell érteni. Ezt követően kóracél tartályokban történik az ülepítés és az erjesztés. Utána a bor zempléni tölgyből készült light pörkölésű új fahordókba kerül, hegyaljai kádármester munkája. A 2017-es Együtt Furmint hat hónapot érlelődött ezekben a hordókban, ezt követően került palackba.”
Kiváltságos vagyok, mert egy 2018-as Együttet is kóstolhattam, ami még palackérlelése elején jár. Szőke és makulátlan bor, érintésnyi csípősséggel még, de hiszen annyira fiatal. Koncentráltsága és mélysége meg fogja közelíteni a ’17-est, érdemes várni rá. Zamatos citrusok és körte, fejlődésnek indult hordós ízjegyek és szintén fejlődése kezdetén álló fűszeresség összjátéka.
Érdekes kontraszt volt mindemellett a pincészet többi alapborát kóstolni. Ezek már maradéktalanul a Z generáció ízlése szerint iskolázott borok. Az Együttön ezekkel összehasonlítva érezni lehet a hagyománytisztelet és a női kéz együttes hatását, s ezzel éri el azt a kiemelkedő élményt, ami a legjobb éttermek borának rangjára emeli.