Pók Tamás Négykezes 2011
Rubinszín, igazán szép templomablakokkal. Közepesen intenzív illat, kékfrankosos, szilvás jegyekkel. Szellőztetést igényel. Csak türelmesen. A palackból direktben kitöltve még elsődlegesen feketeribiszkés volt, de sokat nyílik és gazdagodik. Gyümölcsös, fiatalos, még fejlődése elején, pedig már négy éves. Még ennyi minimum van neki hátra.
Szájban igazi egri, savai igen jók és zamatosak. Jön a gyümölcsösség: fekete bogyók, és kék áfonya. Fűszeresség: szegfűszeg. Nagyon eltalált egyensúly. Közepes test, de megelégítő és selymes. A tannin szépen integrált és cseppet sem keserű, nem is sok. Az alkohol jól elbírja, magas pedig, és mégsem hangsúlyos, nem lóg ki. Ez a bor egy picit hűvösebben is kiváló, én 15C-n ittam.
Az üres pohárban a végén szilvás lekvárosság érezhető, de nem túlzóan. Ez a bor az EGYENSÚLY-ról szól, rég láttam az egyensúlyra ilyen szép példát. Tulajdonképpen tanítani kellene, ez lehetne a szemléltető bor, ha egyensúlyt keresünk. Pedig nem is prémium tétel.
Pici alkoholédessége jól áll. Ízben későbbi kóstoláskor a fűszeresség kiegészült szép vaníliássággal (nyilván barrikhordó), mellette karcsonyi, meleg fűszerekkel. Épp csak annyi, amennyi díszíti.
Élvezet volt, nagyon jó ár-érték arányban. Akár 30%-kal többet is megérne.
Most már elárulhatom: ez a bor adta a "mezőnyt" a Szt. Andreához (előző cikk). Ezeket a kvalitásokat sajnos az nem közelítette meg.
Négykezes, mert "házaspári" borászat, lelőhelye néhány felkészültebb borkereskedés a városban. Megéri keresni.
