Párhuzamok, nem ellentétek
Szeretem az összehasonlításokat. Nem azért, hogy keményen szembesítsem az összehasonlított tételeket: melyik jobb, miért jobb, és hasonlók. A borok is megsértődhetnénk, de ők nem teszik; csak szépen, hallgatagon és odaadóan fekszenek a palackban összehasonlítás után. Mégis, nem volna velük szemben etikus így összehasonlítani. Én inkább a párhuzamokat szeretem felfedezni és kielemezni, azt hangsúlyozni, hogy az egyik mennyiben más, mint a másik, csak a párhuzamostól való eltérésében szeretem.
Két bort kóstoltam össze: Jackfall Tótágas 2017-es és a görög Kir-Yianni Paranga 2020 vöröset. Villány contra Naoussa. Dél, és még délebb. Vajon melyik lesz érettebb?
Az első megállapítás, hogy mindkettő azonos minőségi szintet képvisel. Igényes belépőbornak mondanám. Második megállapítás, hogy a Syrah mindkét borban benne van, és szépen összehasonlíthatóvá teszi őket még akkor is, ha nem azonos arányt képviselnek az italban. A Tótágasban inkább a bordeaux-i fajták vesznek részt, a görögben is Merlot képviseli a legnagyobb arányt. Mégis, a Syrah annyira karakteres, annyira fűszeres, hogy összehasonlításban ráismerünk.
Lendület és gyümölcsösség mindkét borban a fő karakterjeg. Jó inni, könnyen gurul mind a kettő. A Tótágas teste talán valamivel nagyobb. Bár 3 évvel idősebb, meglepő módon az öregedés semmi jelét nem mutatta. A Paranga már egy hangyányit fáradt, bár ez lehet, hogy a Xinomavro bőrösségének kisugárzása.
A lecsengés viszont eléggé különböző. A Tótágas enyhén kesernyés, bár nem bántóan, de ez a Parangából teljesen hiányzik. Amilyen képet az első pillanatban sugárzott, olyan marad az utolsó cseppig.
Melyiket innám tehát szívesebben a kettő közül? Én magam a görögöt, de csak a kis kesernye elkerülése miatt. Ha egy fasírozott vagy csevap van a tálon előttünk, mindkettő ugyanolyan jó szolgálatot tehet.
Csak az a címke, csak azt tudnám feledni! (A Tótágason).