Pannónia borkultúrája
Kiváló rendezvény volt az Aquincum Múzeumban másfél hete, csak sajnos alig jött el valaki a szemerkélő eső miatt. Délelőtt Havas Zoltán régész "Aquincum szőlői" címmel tartott előadást a pannoniai szőlészet-borászat ismert emlékeiről.
Nem változott nagyot a világ a Kr. u. I. század óta, állapítottam meg, amikor a történész arról beszélt, hogy a pannóniai borokat nem tartották külföldön nagy becsben az ókori világban. Ennek fő oka az lehetett, hogy a pannóniai borvidék borai nem voltak édesek (Pannonia csak a Dunáig tartott, hol van még ekkor Tokaj!), márpedig a rómaiak édesen szerették a borukat. Meg fűszeresen, sokszor mézzel ízesítve, és soha nem higítatlanul. Ami a borsítlust illeti, eleve nagyon más lehetett, mint a mai, hiszen a rómaiaknak volt ugyan pincéjük (amiről a régészek nem bizonyították, hogy bor tárolására használták volna), de volt tároló-érlelő helyiségük is, amiről viszont bizonyították, hogy bort érleltek benne. A furcsaság, hogy a helyiség fal- és padlófűtéssel volt ellátva, amiből következik, hogy valószínűleg az érés gyorsítása érdekében fűtöttek benne. Kicsit hasonlóan, mint ma egy madeira.
Cassius Dio szenátor, történetíró, aki a II.-III. század fordulójának időszakáról tud beszámolni, hiszen ekkor Pannonia provincia proconsulja, mégis egyenesen arról ír, hogy a pannon bor rossz minőségű. Ezért aztán a pannóniai borexportról nincsenek adataink, annál inkább az importról. Számos amforát találtak a régészek, a bor ókori szállítóedényét, azonban nincs közöttük pannoniai amfora típus. Vagyis egyszerűen nem szállítottak innen sehová. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna jelentős a helyi termelés, és persze a bort már az ókorban is tárolták hordókban, meg bőrtömlőkben. Csak ezek az eszközök nem maradtak ránk, egyszerűen elporladtak.
Hogy mégis jelentős termelés volt, amit azonban a helyi piac "nyelt el", azt bizonyítják a Bogdáni úti szőlőmaglelet (a törkölyt egy felhagyott kútba dobták préselés után - innen került elő), és a Bécsi úti, a Kaszás-hegyi villa ásatásai során előkerült leletek (kőből készült taposókád, szőlőmetsző-kések), de legszembetűnőbben a Harsány-lejtői ásatás eredményei bizonyítják. Itt ugyanis felszínre került maga a szőlőskert, tehát a szép egyenes sorokba rendezett egykori szőlő-ültetőgödrök is, ami pontosan megfelel a Lucius Junius Moderatus Columella által leírt ültetési módnak: két tőke gödrönként, egymással szembefordítva, karózva. Bizonyítva vagyon, hogy kiskerti, de nagy mennyiségű szőlőművelés folyt itt a lankás hegyoldalakon.
Arra a kérdésre sajnos nem kapunk választ, hogy milyen fajtákat termesztettek a rómaiak itt Pannonia földjén. Ami azt illeti, sokat nem veszítettünk, hiszen ezek a fajták hazánk területén már régen kihaltak, ha másért nem, hát a folyamatos népvándorlás, elnéptelenedés, újra betelepülés következtében, amikor is minden nép hozta magával a saját megszokott fajtáit. És hát nem sokat mond önmagában a név, meg nincs is olyan szerencsénk, hogy elmondhassuk, hogy ültetvényeink az Aminean, vagy a Nomentan, Apian, esetleg Eugenia fajták leszármazottaival vannak tele. De ami azt illeti, nem kizárt, hogy a syrah, vagy épp a pinot noir génjeiben valamelyik ókori fajta leszármazottját ültetik szőlészeink újra, hiszen ezeken a vidékeken nagyobb volt a folytonosság borászat ügyében.
A rendezvényen a pannonhalmi Cseri pincészet borai voltak kóstolhatók, de mivel volt szerencsétlenségem kocsival érkezni, így ebből kimaradtam. Igyekszem majd pótolni, mert az Archeus cuvée-jük Győr Város Bora címmel dicsekszik, és kíváncsi vagyok, mi ízlik Győrnek. De erről majd egy másik cikkben, remélhetőleg hamarosan.
Havas Zoltán izgalmas, teljes cikke itt található: sirasok.blog.hu/2009/03/10/aquincum_szoloi
(Írta: borbecsüs)
