Pannon Tokaj száraz szamorodni 2002
Erről a borról már írtam. Pontosan 6 évvel ezelőtt, vagyis mondhatni, a bor eddigi életútjának éppen felén. Most, hogy megláttam a CBA polcán, annyira kíváncsi lettem, hogy mivé fejlődött az elmúlt időszakban, hogy nem tudtam ellenállni. Leemeltem. Hazavittem. Behűtöttem. Kinyitottam. Megkóstoltam. Megittam...
2009-ben ilyennek láttam ezt a bort: illatban kifejezett aszalt sárgabarack és mandarin, amit kiegészít egy kis vadvirágos illat. Ízben hozza ugyanezt a gyümölcsösséget, de megjelenik egy kedves vajas-kekszes ízjegy és felcsillan egy érintésnyi tejcsokoládé is. Hosszú lecsengés, igazi csemege.
2015-ben pedig ilyen: Csillogó aranyszín. Intenzív illatában magas alkoholérzet, de még mindig friss, és teljesen tiszta. Méz, mandula, füge, és tiszta ászokhordó illatai jönnek. Sokszor kell pörgetni a pohárban. Különböző hőmérsékleten különböző intenzitással jönnek elő az illatjegyek. Fantasztikus játék ez a pohárban, érdemes türelemmel lenni. Aztán az ízlelés: meglepően csontszáraz, pedig az illat egy kis édességet ígér. Mégsem disszonáns. A savak közepesnél markánsabbak, de nem tolakodóak. Élénk, de csak közepes test, ezért könnyű, nem terheli túl a szájat. Birsalma, hársfatea, szmirnai mazsola (sultana). Pörkölt mogyoró, dió, cikória, pirítós. Közepesnél hosszabb lecsengés. Tökéletes aperitif. Férfias, szikár, de nem komor, inkább derűs bor. Ízben és illatban egyaránt végigkíséri az az oxidált érzet, amitől az angolok kikészülnek. Pedig nem kellene, jól áll neki, és vele jár a borstílussal. Ez a mi sherrynk. Becsüljük meg, igyunk ilyet gyakrabban!
(Írta: borbecsüs)
