Olaszrizling Október: sok dícséret, kis dohogás
Most szombaton "történt" az Olaszrizling Október nagykóstoló a Corinthiában. Nagy szabású rendezvény volt, nem tudom, a szervezők számítottak-e ekkora látogatottságra. Amikor 20:05-kor beléptem a nagyterembe, gyakorlatilag moccanni sem lehetett. A standok előtt tömegek álltak, az érdeklődők szenvedélyesen beszélgettek egymással, vagy a borászokkal. Őrült jó hangulat uralkodott és még 22:05-kor, amikor távoztam, sem látszott úgy, hogy a cseppet sem megcsappant tömeg valaha is távozni óhajtana a helyszínről. Voltam már olyan feszviálon, ahol fél tízkor a kiállítók már lassan csomagolni kezdtek. Itt erről szó sem lehetett, egyszerűen olyan lendületben volt a közönség, hogy az mindenkit magával ragadott. Pedig délután kettő óta ott álldogálni kiállítóként, nem csekély munka. A lelkesedés azonban a borászatokat is magával ragadta, akik még zárás után is mosolyogva kínálták a borukat és hozzá a számtalan kérdésre válaszaikat.
Szóval kiemelkedően sikeres kóstoló volt, és úgy tapasztaltam, hogy ez a hozott anyag minőségének köszönhető. Egyszerűen a borok átlagos színvonala jó volt, vagy jónál is jobb. Úgy látszik, Magyarország az olaszrizlingben tényleg otthon van.
Meg kell még jegyeznem azt is, hogy fehér bort inni könnyebb. Talán a tannin hiánya miatt, egyértelműen az a meglátásom, hogy a fehér borokat nagyobb mennyiségben képes az ember kóstolni, míg a vörösöktől hamarabb elfárad az ízlelőbimbó - megtelik a száj - megterhelődik a gyomor. Lehet, hogy részint ez is az oka a látogatók fáradhatatlanságának az olaszrizling kóstolón.
Nem meglepő, hogy a 82 kiállító mindegyikét nem sikerült meglátogatnom. Összesen 16 pincészethez jutottam el, és 25 tételt kóstoltam meg. Összbenyomásom az, hogy a felhozatal minősége elégedettségre ad okot. Mindössze 1 hibás tétel volt (rossz hordó miatt), és a borok legtöbbje a 20-as skálán nálam 15 feletti pontot kapott volna. Sokkal jobb arány, mint például a tokaji kóstolón volt, márciusban (részletekért katt ide: Tokaji Március Nagykóstoló - 2016.03.19.).
Babarczi, Bajnóczy, Belward, Bezerics, Büttner, Fáncsi Hegyi, Folly, Gál Lajos, Gilvesy, Hertzka, Kamocsay, Kreinbacher, Kristinus, Lídia, Skizo, Szászi - ők voltak a letesztelt pincészetek.
Ahol egyértelműen a legjobb bort kóstoltam, az Gál Lajos, akinek a Kántor-tag olaszrizlingje kiemelkedően fölé magasodott a mezőnynek. Nem csoda, dűlőszelektált, prémium tételt kevesen hoztak a bemutatóra. Bővebben is írok róla majd, most csak annyit, hogy 20-as skálán 19-et adnék neki, és világviszonylatban is jelentős értékekkel bíró tételnek találom.
Voltak meglepetések, így például a Büttner borászat, Badacsonyból. Ők az olaszuk mellett egy vulcanust is hoztak, és jól tették. Ígéretes, kristálytiszta tétel volt, felüdítő különlegesség a sok olaszrizling között. Feltörekvő, "első évjáratos" pincészettől pláne figyelemre méltó.
Az olaszrizling fajtát - amint már korábban sokszor írtam - mint fogyasztó, nem különösebben kedvelem, de a kóstoló most rá irányítja a figyelmemet. Ennyi élvezetesen elkészített fajtabort ritkán kóstoltam belőle, és a legtöbből szerencsésen hiányzott az a lapos zsírosság-érzet ami miatt a fajtát nemigen kedveltem. Persze másként kóstol az ember saját élvezetére, és másként borbecsüs szemüveggel. Több, mint egy évtizedes összehasonlításban kimondhatom: nagyot fejlődött az olaszrizling-kínálat, ma már a piacképes, szépen elkészített, átgondolt tételek dominálnak.
Most jön a dohogás része a cikkemnek. A kóstolón megjelentek a rajnai rizlingek is. De miért???? A csapból is az folyik, hogy a két fajtának a közös "rizling" szón kívül semmi más köze egymáshoz. Akkor miért is kellett lekóstoltatni egy rajnai sort is?? Arról olvasunk lépten-nyomon, hogy az olaszrizling külföldi megjelenésének gátja a rajnaihoz hasonló név, és folyamatban van egy új név választása. Értetlenül állok az előtt, hogy miért kellett ezek után külön szekcióba szedve rajnait is bemutatni. Egyedül a miatt nem bánom, mert a méltán keresett fajtának néhány szép arcát láthattam meg a kóstolt tételekben. Viszont fekete pontot adok a szervezőnek: ez szerintem illogikus lépés volt, és hiba.
Végezetül, hogy ne kritikával zárjam a cikkemet, pár szót a borvidékekről. Feltűnt nekem, hogy az Alföld egyáltalán nem képviseltette magát, pedig az olaszrizling mindenhol ott van (na jó, egyedül Tokajban nem) és alapvető fajtának tekinthető. Ami még jobban meglepett, hogy Szekszárd szintén nem képviseltette magát, pedig nem egy szépnek nevezhető bort ismerünk onnan (pl. Lajvér olaszrizling). Mi lehet ennek az oka? - tűnödtem. Azt a megoldást találtam, hogy valószínűleg az olaszrizling hívószó a borászok számára ezeken a vidékeken (különösen az Alföldön) egyet jelenthet a "zöm" borral. Míg a legjobb borokat felvonultató területek erősen ásványosak, addig éppen az Alföldön, (és a lösz miatt talán Szekszárdon is) ez a fajta valószínűleg kevésbé izgalmas borokat ad. Az ottaniak pedig talán épp ezért inkább másra koncentrálnak.
Ezzel ki is mondtam az olaszrizling fajta egyik lényegi tulajdonságát. Kiváló, százarcú bor. Szépen és élvezetesen tudja felvenni a terroirt, ami a mai borászat egyik alapfogalma. Zárásként be is mutatom az egyik leggyönyörűbb helyszínt: