Nyakas budai chardonnay 2018
Mindig rajongója voltam dr. Pühra Beáta borainak. Sőt, elmondhatom, hogy már Maya Ernő idejében is látogattam a pincészetet, ahol szombatonként egy mindig undok férfi teljesített szolgálatot és töltötte pisztolyból a csodás Aligváromot a műanyag kannákba. Azután akkurátusan rányalta a zárjegyet a kupakra, és mindig megkuncogtatott a felirat: "BORZárjegy". Legalábbis én így akartam olvasni, hogy kuncogni lehessen.
A chardonnay pedig még ennél is legendásabban jó volt a Nyakas borok között, ezért választottam most is egy budai chardonnayt. Gyönyörű, aranyszínű dizájn az egész megjelenés, arany kapszula, arany felirat a patyolatfehér címkén. Arany a benne rejlő bor.
Csakhogy - én nem tudom, mi történt - most valahogy nem volt ugyanaz az élmény. Azazhogy de, tudom mi történt, mert érzem a boron. Az történt, hogy ehhez a borhoz gépi szürettel gyűjtötték be a szőlőt, és talán a kelleténél több szár és levél maradt közte, s talán nem dolgozták fel elég hamar, s a színlé ezekkel túl sokat érintkezett. Innen a lecsengésben érezhető kissé zöldes, kesernyés íz. De ne szaladjak előre. A bor nem rossz, illata friss, gyümölcsös, intenzív, és nagyon Nyakas. Fajélesztős, ezt is érezni, de nem a szokványos irányban, így szájban ér a meglepetés. Exotikusok, papaya, aztán sárgadinnye, körötte kajszi. Kár, hogy savai némileg éretlenek ennek a bornak, kicsit élesek, szerintem túl korai volt a szüret, igyekeztek megőrizni a lendületet, de egy kicsit várni kellett volna még. 82 pontot adnék ennek a bornak egy vakteszten, ami egy oly eminens tanulónál, mint a Nyakas pince, felér azzal a csalódással, mint amikor irodalomtanárom Walter von der Vogelweidéról írt házi dolgozatomat így értékelte 30 évvel ezelőtt: "Összecsaptad. Közepes." S ilyet az ember csak egyszer engedhet meg magának.
