Nyakas Budai Chardonnay 2014
Na, de jó, hogy helyükre kerülnek a dolgok.
Talán mondogattam már olyanokat e cikkekben, hogy a magyar bor ágazatnak nem a vörösökre kellene nemzetközi szinten koncentrálnia, meg dícsértem is, szidtam is külföldi borokat e hasábokon. Nemrég írtam egy chablis-ról, ami ugyebár francia chardonnay, és nem sikerült megdícsérnem, pedig tényleg szerettem volna - egyáltalán: elmondhatom, hogy szépeket írni gyönyörűség, nem szépeket pedig szörnyű kötelesség.
A hétvégén, amikor kezembe került egy palack Nyakas Chardonnay, azt gondoltam, akkor itt az idő, hogy fény derüljön az igazságra. Nem csupán azért, mert az üvegen ott díszeleg valamilyen nemzetközi borverseny aranyérem matricája, mert ez amúgy tud csalódást is okozni. Hanem azért, mert íme egy chardonnay a Chablis után, alig egy hét távlatából alkalmam nyílik összehasonlítani a francia és a magyar terméket.
És most még egyszer leírom: de jó, hogy helyükre kerülnek a dolgok. Igen, Magyarország fehérboros ország, odafigyeléssel, jó technológiával, elkötelezettséggel élvonalban lehetünk és kell lennünk.
Nyakasék chardonnay-ja annyira populárisra hangolt ital, hogy az már szinte szélsőséges. Arany szín, telt mozgás, és megragadóan intenzív fajtajelleges illat. Ezzel nyit. És ebben minden bennevan, ami jellegzetesen Nyakassá teszi, valahogy ugyanez a stílus köszön az Aligváromból (ld. az első cikkek egyikében), az Irsai Olivérjükben, stb. Az pedig igen jó dolog, ha egy borászatnak saját, ikonikus stílusa van.
Ami az összehasonlítást illeti: nem elhamarkodott dolog egy etyek-budait Chablis-val párhuzamba állítani. Kérem, Chablis-ban - ami Burgundia legészakibb, így leghűvösebb területe - ugyanúgy erősen meszes, és agyagmárgás talaj van, mint Etyeken, és a szelek is ugyanúgy erősen fújnak, a savak ezáltal ugyanúgy csípősek tudnak lenni, és a szőlő ugyanazt az ásványosságot szívja magába a talajból, mint ott. A szőlőfajta is ugyanaz - Chablis esetében az egyetlen engedélyezett fajta - , minden adott tehát az egybevetéshez. Ráadásul az évjárat is ugyanaz.
Amíg azonban a Chablis gyenge volt és zsíros, addig a Nyakas chardonnay-ja maga a megtestesült virgoncság. Telve élettel, kicsit talán túlhúzott maradékcukorral, kerek, mosolygós, érett, piros alma ízzel és egy kevés díszítő virágossággal büszkélkedhet. Nem túl komplex bor, de annyira egyben van, és annyira vonzó, hogy kell belőle még egy korty, még egy pohárral, mert magában inni is élvezet. Ráadásul - uraim - az a maradékcukor, amitől azonban még mindig száraz marad, talán esetleg "off-dry", ami az én fogalmaim szerint a száraz és félszáraz között áll, a hölgyeknek is nagyon szokott tetszeni. A bor lendületét még legalább két évig garantálja a jó tartású sava, és nem kizárt, hogy ennyi idő alatt bővül is valamennyit az ízrepertoár.
Azt hiszem, ezzel a borral érdemes búcsúzni a 2014-es évjárattól, amelyet sokat szidtunk, vagy talán inkább szomorkodtunk felette. Ez a bor azonban képes megszépíteni az évjáratról alkotott képet. És ezután - welcome 2015. Magyarország: hajrá fehérborok!