Németh János - Sygno Szekszárdi Bikavér 2013
Jaj, nagyon szeretem a céges karácsonyi ajándékozás szokását! Mivel férfi vagyok, így az üzleti partnerektől ilyenkor általában egy-egy üveg bort szoktam kapni. Idén a WSH Kft. jóvoltából ismerkedtem meg a szekszárdi Németh János nevével és borával.
Ez a bor - a Sygno - nem is csupán egy rövid szignó, inkább egy teljes aláírás. Sőt. Névjegy. Filozófia cseppekben elbeszélve. Nagyon élveztem, és mennél többször jártam rá, mennél többet szellőzött, annál többet adott.
A Sygno lágy, ahogyan a szekszárdit - a löszös talajok miatt - mindannyian elképzeljük. Fiatal és bohókás, mint egy csikó, hosszú szőke sörénnyel, aranyosan felszerszámozva. A jámbor, kecses külső mögött meg ott van a tűz, az erő. Valahogy így, mint a paci Bencs Tünde Kockacukor című meséjében:
A bor áttetsző rubinszín, és színe egyben a testről is árulkodik. Nem nagy, nem tömör, hanem közepes és fitt. Hadd ugorjak hasonlatban egy merészet, és mondjam ezt: a Sygno talán nem is bikavér, hanem csikóvérnek kellene nevezni, hiszen a bikáról nekem inkább a fékezhetetlen, sűrű, tömör erő jut eszembe (tulajdonképpen csodálkozom azon, hogy a bikavér hazánkban és Spanyolországban is - ld. sangre de torro - miért nem lila, vérsűrű, szűretlen, koncentrált tanninbomba) szemben a selymes sörényű pónikkal és ugrabugra csikókkal, amik ugyanúgy szemünknek kedves háziállatok, de mégsem izomkolosszus igavonók. Ez a bor pedig kecses, és - megkockáztatom - egy kicsit légies. Számomra ezért a párhuzam.
Illata kibontás után az újhordó édeskés-vaníliás parfümösségét állítja előtérbe, amit szívesen szimatol az ember, és fiatalos, modern jelleget kölcsönöz a bornak. Aztán ez lassan háttérbe szorul, hogy teret engedjen a gyümölcsösségnek. Végül - másnapra - az illatpaletta mélyéről előhozza a fűszerek végtelen sorát.
Aromatikája piros bogyós, és gurulósan kerek, de ez csak az alap. A borász itt érezhetően a fűszerekre ment rá, és ügyesen hozta ki belőle a maximumot. Édes-meleg fűszerek karaktere jellemzi, szegfűszeg, fahéj, csillagánizs, hangyányi cédrus, kömény, meg hasonlók. Mindezeket körbefogja a roppanós, lédús, zöld kaliforniai paprika.
Tanninja nem tolakodó, talán egy picit alacsony is, de a közepes testtel épp arányban áll ahhoz, hogy szép egyensúlyban lévő, fejlődő bornak érezzük. Már most kiválóan fogyasztható, akár magában is, de további két év türelmet bízvást megér annak is, aki kíváncsi, hogy a palackos érlelés jegyeit hogyan integrálja majd.