Gróf Grassalkovich (Nagygombos): Gamay Noir rozé 2016

Aki olvasta korábbi cikkeimet, tudja, hogy egyik vesszőparipám a gamay kontra portugízer újbor jelenség. Néhány korábbi cikkemben le is írtam (Vylyan Bogyólé 2016, Vylyan Bogyólé 2015), hogy Magyarországon is ki kellene próbálni a gamay szőlőfajtát, annyira más ugyanis, annyira ismeretlen aromákat hoz, és annyival előnyösebb a portugízernél. És tessék, most hamarabb teljesül a vágyam, mint hittem volna. A Nagygombos borászat megvalósította (id. Gál Tibor valami hozzám hasonló kíváncsiságból telepített), egyelőre rozé borban, a hazai gamay borunkat. Céljuk rózsaszínű tabukat dönteni.

Van pár olyan alapvetés a borokkal kapcsolatban, ami széles körben elterjedt. Talán a legismertebb ezek közül az, hogy rozéból mindig az aktuális évjáratot érdemes inni. De vajon tényleg így van ez?

A provence-i rozék többsége egészen más stílust képvisel, mint az itthon megszokottaké. Ezek a borok sokszor hordós érlelést is kapnak, azaz szakítanak a kizárólag reduktív eljárással, és bevett gyakorlat a seprőn tartás is, ami pedig komolyabb beltartalmat és krémességet eredményez. Ezeket a borkészítési módszereket követi a Mátrai borvidéken dolgozó Nagygombos Borászat is. A birtok alapjait még idősebb Gál Tibor rakta le, az ő kísérletező kedvének köszönhetően telepítettek egy francia fajtát, a gamay noirt is a birtokra. A pince alapvetően a rozékra helyezi a hangsúlyt, minőségben is magasra téve a lécet.

„Odafigyelünk a szőlőre, hiszen a rozéknál ugyanúgy igaz, hogy csak a legjobb alapanyagból készülhet jó bor. A szüret után nem siettetjük a borászati folyamatokat, időt hagyunk a bornak. Ezzel például a felhasznált derítőszer mennyiségét is minimalizálni tudjuk, hiszen idővel a bor magától is letisztul. Emiatt a mi rozéink általában csak a szüretet követő tavasszal kerülnek forgalomba” – meséli a mátrai birtok borásza, Takács-Barta Anna. „A részben hordós érlelésű gamay noir rozénk például többéves korában is élményt nyújt, van olyan éttermi partnerünk, aki most is a 2015-ös évjárattal dolgozik, annyira szereti. Általában tapasztalható egy kis idegenkedés az évjáratos rozékkal kapcsolatban, ezért úgy gondoltuk, hogy idén a Rosalia és a Gourmet fesztiválon is lehetőséget adunk, hogy három évjáratból is megkóstolhassák a borunkat.”

A Gróf Grassalkovich Gamay Noir Rozé 2016-ra a legalsó polcon találtam rá egy elit bevásárlóközpont élelmiszerüzletében. Kóstolás alapján nagyon méltatlannak bizonyult a legalsó polcos elhelyezés. Csodaszép málna színű ital, sötét rózsaszín, már-már egy világosabb sillerbort idéz. Az illatában azonnal megérezzük, hogy valami más, mint a megszokott zöm-rozék. Málna, eper, de mellette tutti-frutti- és cukorkaíz nélküli édesség is van, és mélység, nem csak felszín. Szájban határozottan krémesebb textúra a hordós érlelés miatt, de az elvárt piros bogyósokat szépen hozza, csak kiegészül egy érintésnyi meggyességgel is. Van teste, kifejezetten más, mint a mindig obligát "idei" rozék. Savérzete jóval alacsonyabb, valahogy nem olyan sietős ital, de a visszafogottabb lendület nem hátrány. Szépen elkészített, igényes bor, tud újat nyújtani a második pohár is, nem válik unalmassá. Arra érdemes odafigyelni, hogy ne annyira hidegen igyuk, mint egy átlagos rozét. Meghálálja.

(A cikkért köszönet a Wineglass Communicationsnak, a fotókat Furmint Photo készítette. A kóstolójegyzetek sajátjaim.)