Mikóczi Pincészet - Cabernet Sauvignon 2011
Szűztermés, de hogy két éves tőkékről szüretelték, az igazán meglepett, mert úgy tudtam, hogy a szőlő legkorábban 3-4 évesen fordul termőre. Ha egy bor öreg tőkékről származik, azt azért szoktuk kiemelni, mert az idős szőlő már nem törekszik annyi termést hozni, a természetes hozamkorlátozás pedig érdekesen koncentrált borokat hoz létre. A szűztermés esetében is lehet valami hasonló hatás, mert ez a bor méltán büszkélkedik a 2016-os VinAgora aranyérmével.
Derűs ital, ami alatt azt értem, hogy fiatal, élénk, tele van erővel. Szilaj és telt, csupa energia, érett és gazdag. Ugyanakkor kecses. Találó a címkén szereplő kanyargós vonalú szarvas rajza: tényleg ilyen, mint egy nemes vad. Kecses és erőteljes, izomtól duzzadó, mégis elomló és szinte feminin. Furcsa ilyet írni egy cabernet sauvignonról. Lágyságát nyilván a löszös szekszárdi talajból nyeri. Az elmúlt hat év meg sem látszik rajta, sőt, azt mondhatnánk, hogy fejlődése elején jár. Az anyag annyira koncentrált és vastag, hogy kicsattan az erőtől, de mégis lágy és gömbölyded.
Az biztos, hogy nem tagadhatja le a fajtát. Illatban elegáns hűvösséggel köszönt, aztán nyakon önt vastag cassis-okkal. Sűrű, mint a vér. (Gyanúm, hogy szűretlen.) Tanninja tréfás, hol ellágyul, hol harsány (függően attól, hogy koncentrálunk rá, vagy másra összpontosítunk), mindenesetre szépen szemcsézett, cseppet sem keserű, szépen integrált és kiválóan lépést tart az alkohollal, ahogy a sav is gyönyörűen támasztja alá a gyümölcsösséget. Közepesnél nagyobb test, melyből a 15° alkohol sem lóg ki. Melegséget sugárzó ízek, szedresség és komplex fűszeresség jellemzi. Jó, hogy nem újhordóban érlelték, a harmadtöltésű barrique éppen elég keretet ad a bornak ahhoz, hogy ne nyomja el a fajta zamatait, hanem kiemelje.
A hátcímke szerint a bátai dél-keleti fekvésű bödei dűlőből származik a szőlő, ami hozzájárul a szőlő tökéletes érettségéhez. A megállapítás minden bizonnyal helytálló. A cabernet sauvignon azonban nehezen érő fajta, és azt szokták mondani, hogy problémája, hogy a tökéletes érettség állapotában savai már csökkennek. Így igazán nagy bort valójában optimális érettség helyett "optimális éretlenség" állapotában ad, ezt kell eltalálni. Ebben a borban pont ezt érezni, és ez egyfelől a szőlész szüreti időpontválasztását dícséri, másfelől a valóban kiváló 2011-es évjáratot.
Szenzációs kíséretet ad a kortynak az illatban vissza-visszatérő fenyőtűs gyantásság, valamint az üres pohárban érezhető nem túlfőtt, szilvás lekvárosság. Hibátlan, nagyon magas élvezeti értékű fajtabor. A Bordói November nagykóstoló egyébként elég erős mezőnyében is kiemelkedő, emlékezetes. Egy hideg téli napon szívet-lelket melegít, egy elegáns, vagy éppen rusztikus vasárnapi ebéd vörös húsétele mellé méltó kíséret. Egyetlen kérdés foglalkoztat csupán, miért nem házasította valamivel a borász? Pomerol borai jutnak eszembe, azok között a merlot fajta használata szinte kizárólagos. Ahogy egyre kóstolgattam ezt a bort, megfogalmazódott bennem: olyan kíváncsi lennék rá egy 5% kékfrankossal házasítva! Nem mintha nem lenne így is tökéletes, de a legfinomabb tortára is tesznek egy kis tejszínhabot, nem igaz?
