Meleg klíma, hűvös klíma - Taschner kékfrankosok
Elkényeztetett minket a Taschner Borház a Kékfrankos Április kóstolón. Legalábbis, aki érdekességekre és különleges élményre vágyott, azokat biztosan, mert olyan élményben lehetett részünk a standján, amilyenben sehol máshol.
Sopronban kezdődött minden - legalábbis számomra - és "minden" alatt a bor iránti rajongásomat kell érteni. A Fertő tó körüli napsütötte lankák, a vadregényes dimbek-dombok és egy fertőszentmiklósi pince rendkívül szemcsés tanninú, sötétbordó színű kékfrankosa - ezek voltak bő 22 évvel ezelőtt, amik megragadtak engem. Azóta persze sok más élmény is fűz oda - például Ráspi pontyhalászléje, amihez hasonlóan meglepő fúziós-konyhai átértelmezést még soha nem ettem. Nem csoda hát, ha ismét vissza-visszatérek és mindent (és mindenkit) megkóstolok, aki soproni.
A Taschner pincészet bátran és őszintén mutatta be kékfrankos szortimentjét. Így került a "classic" kékfrankosuk mellé a 2008-as évjárat két dűlőszelektált bora. Míg a fiatalabb évjáratú classic a kékfrankos minden klasszikus erényét felvonultató, jól fogyasztható, fejlődése elején álló mindennapi tétel, a két idősebb bor számos izgalmat rejteget. Nem másért, mint azért, mert a termőhely hatása e két boron kiválóan lemérhető.
A Scheim-dűlő kékfrankosa már túl van a csúcsán. Pár éve még feszes és elegáns lehetett, mostanra kicsit fáradt, de még így is díszes és élvezhető, elsősorban már a palackos érlelés jegyeit mutató tétel. Dohány, avar, föld, pörkölt aromák - a fanyar vadételeknek kísérője lehet. A városhoz közelebb fekvő Scheim dűlő egy hűvösebb klímájú, kevésbé napos terep, a bor itt tehát hamarabb korosodik.
Ezzel szemben a Weidengrund! Ez a nyolc éves bor széles palettán hozza a kékfrankosra jellemző gyümölcsöket - meggy, cseresznye, likőrös aromák - és mellette a palackos érlelés jóval kevésbé rusztikus, szépen integrált jegyeit. Dohány, avar itt is, de árnyaltabban. Nem telepszik rá a gyümölcsökre, engedi érvényesülni őket, és kíséri. A téglavörös szél persze ennyi idő után itt is kötelező, de a kortyban egyenesen tart a savgerinc, és lendületet ad az ital szövetének. Óriási élmény, különösen így, hogy "megfelelő" sorrendben kóstoltam. Érleltsége ezt a tételt kiváló éttermi borrá, (gasztro)borrá teszi, tulajdonképpen minden magára valamit adó étteremnek kellene tartania, bélszínhez, komoly, barna szószos húsokhoz, erdei ízek, gombák mellé. Mi teszi a különbséget? A Weidengrund Balf és Fertőrákos között a Fertő tóra néző, nagyobb hőösszeget kapó, benapozott, összességében melegebb dűlő, gyümölcse így érettebb, teltebb, bora pedig tapasztalhatóan harmonikusabban korosodó, szépen integrálódó tétel. Izgalmas összehasonlítás volt. Köszönet a termelőnek!
Nézzék csak! Még a címke is beszédes. A Scheim címkéje kék, sejtetni engedi a hűvösséget. A Weidengrund barnás-bordó címkéje meleg, telt, akárcsak a bor. Kiváló dizájn.
