Maróti Attila Pinot Noir 2021
Pinot Noir mátrai módra és főként Maróti Attila lendületével. Igen, ő az, aki magáról úgy fogalmazott, hogy "a saját rabszolgám vagyok. minden nap hajnali ötkor kelek" és ezt a lendületet viszi bele a boraiba. A többi itt olvasható: www.borsmenta.hu/beszelgetunk/maroti-attila-interju-maroti-pince-matra
Előre összefoglalva a borélményt: szerintem ez a bor a legjobb kékfrankos, amit valaha pinot noirból készítettek.
Mert ugye, milyennek ismerjük a Pinot Noirt? Halvány héjú, kicsit színtelen, testre vékonyka, nagyon törékeny, aromás, meggyes, meggylikőrös, karakteresen fűszeres; éretten animális, bőrös. Semmiképpen nem egy lehengerlő nagyágyú. Meg is mondom őszintén: finomkodásnak érzem a Pinot Noir körüli rajongást, számomra bármikor inkább egy kadarka vagy egy xinomavro.
Maróti Attila Pinot Noirja jóval lendületesebb és bombasztikusabb ennél a sablon-képnél. Mondhatnám: barbárabb. Élénk rubinszínű ital, gyönyörű, mint a drágakő. Azért fel-felvillannak téglás színek is már. Komoly extraktra utaló templomablakok csorognak a pohár falán. Illata áradó, és egyáltalán nem pinot-s, leszámítva, hogy meggyes. Gyümölcsbomba - ahogy Attila szeret fogalmazni - meggy és még meggy, édes és savanykás, lédús és roppanós, fröccsenő meggy-bőség pici vaníliával keretezve. Gigantikus íz egy PN-hoz képest, mögötte észrevehetetlen tannin. Ezért mondom: kékfrankos pinot noirból. A borász energikus stílusa átírja a fajta karakterét, lökést kap és nekivadul, vágtat. Tökéletesen tavaszi vörösbor. Virágzó cseresznyefák alá való, teraszon, szőlőben, gyümölcsösben, vagy kinn a mezőn kell inni és egyidejűleg magunkba szívni a tavaszi szél illatát. Életkedv és tisztaság, világosság, derű árad belőle. Valószínűleg azért nem lett díjazott a XX. Syngenta borversenyen, mert Attila nem küldte be... így onnan csak öt aranyérmet hozott el, közte a 2021-es Zenit SynVino díjat kapott.
A termőhely pedig a Sár-hegy oldala: ez a csodálatos délkeleti lejtő.