Malatinszky - Liliomfi 2011
Szokták mondani, hogy a türelem rózsát terem, de egy bor esetében nem rózsát várunk, talán inkább azt, hogy a türelem hozza meg a gyümölcsét, nos éppen ezt kaptam a Malatinszky Liliomfi esetében: a türelem tökéletes bort terem, amiben gyönyörűen előjön a gyümölcs. Íme a recept: vegyünk egy nagy, öblös vörösboros poharat (lehet burgundis vagy bordóis akár), csavarjuk le az ezüst kupakot a borról, öntsünk bele nagyjából 7 cl Malatinszky Liliomfit a pohárba, azután pörgessük meg, szagolgassuk, végül állapítsuk meg, hogy a korosodás egyértelmű jeleit mutatja, és tegyük félre bő 24 órára a nyitott palackot. Ha mindez megvolt, akkor indulhatunk. Kezdődik a metamorfózis!
Másnapra az idősebb vörösborok jellegzetesen alkoholos-likőrös illatai maradéktalanul eltűnnek a pohárból és a palackból egyaránt, és visszamarad az a kiváló, tiszta, potens ital, ami az igazi arca ennek a bornak. Most öntsük fel a poharat 1/4-ig a palackból, és szánjunk rá vagy 15 percet, hogy maradéktalanul kiélvezzük...
Hét éves bor, azt hiszem érésének optimumán. Áttetsző bíborszín, cseppnyi barnás árnyalattal. Illatban halványan likőrös irányú meggy, és a villányi borvidék nagyon is "magyar vörösbor" illata, amit oly nehéz szavakba önteni. Olyan illatjegy ez, mint a terroir jegyek, csak egyöntetűbben érvényesül egész Villányban, mert nem egy dűlő jellege, hanem a borvidéké. Számomra benne van a föld, az avar, a pincék, a használt fahordók, az őszi napsütés illata, és valami megmagyarázhatatlan barnás fáradtság érzése, ami olyan, mintha az őszi álmára készülő medve utolsó sütkérezését tartalmazná cseppekben.
A 2011-es évjárat Villányban ígéretes esztendő volt, kiváló savakkal, bár a szokásosnál korábbi szürettel, hiszen a legtöbb termelő október közepére végzett. Ennek megfelelően a Liliomfi is szépen összeérett és jó tartású ital, az illatból még az egyébként elég magas alkohol sem lóg ki, egységes, és az őszi avarrugdaló napok estéit melegítő jelleget ad. Másodlagos érési jegyei tipikusak és kellemesek: avar, föld, aszalmányok.
Szájban a fáradtság legcsekélyebb jelét sem mutatja. (A dekantálás utáni állapotról beszélek!) Édes muskotályos szilva kereksége társul érett kökény fanyarságával, tökéletes párosítást alkotva a kék gyümölcsökből. A szilva és kökény minden kortyban újra és újra visszatérően intenzív és jól felismerhető, kortyonként különböző fűszerezéssel. Nem óriási test és tanninbomba jellemzi, hanem közepes, de arányos test, mértéktartó díszekkel. Ízléses és elegáns. Tanninja tökéletesen integrált, földes-avaros, alig érdes. Fűszerezettsége fekete csokoládé, kávé és egyebek, érintésnyi ibolya. Van felfedezni való.
Tovább ne tartogassuk, de ha vendégeket hívunk hozzá, tényleg ne hibázzuk el azzal, hogy nem nyitjuk ki jó előre a palackot szellőztetni, nem érdemelné meg, hogy csalódást okozzon ez a remek ital! Nemes húsokhoz.
(A képekkel azt akartam érzékeltetni, ahogy fokozatosan feltárul a bor teljes arca a dekantálás során).
