Mádi Borház Manufaktúra - m15 (Sárgamuskotály 2015)
Van egy nagyon jó hely Budafokon, amit eleddig nem ismertem. Úgy hívják, hogy Magdolna Borklub. Picurka, macskaköves utcában, picurka, zöld udvar, hangulatos, ódon házzal és barátságos, nagy bejárattal. Egyszerre elegáns és családias. Hívogató kovácsoltvas kapu, árnyas lugas, az épületben pedig letisztult formák, egyszerű, szép berendezés, és legbelül ősrégi, szemet gyönyörködtető, kőből rakott, kellemesen hűvös pince. Borszaküzlet és rendezvényhelyszín egyben ez a hely. Itt kóstoljuk a Mádi Borház Manufaktúra legújabb szortimentjét. 2015-ös iMÁDlak, f14 (2014-es tiszta furmint) és m15 (tiszta sárgamuskotály). Magas várakozással megyek neki a kóstolónak, hiszen a márciusi Tokaji Nagykóstolón a 2013-as iMÁDlak engem már rajongóvá tett. Azért nem hagyom otthon a borbecsüsi szigort...
A háziasszony sürög-forog, és frissen sült sajtos rudak hullanak az asztalunkon fekvő, piros-fehér kockás szalvétával bélelt szalmakosárba. Mellette egy tál szép sárgabarack - tűnődtem sokáig, miért jut eszembe folyton, minden egyes borról csupáncsak a sárgabarack, mint íz- és illatjegy?... Aztán ezt a vizuális ingert áttettük egy másik asztalra, és onnantól szabad volt az út a pontosabb asszociációknak.
Ehhez a helyszínhez, közeghez és hangulathoz keresve sem lehetett jobb bort találni, mint a Mádi Borház Manufaktúra 2015-ös sárgamuskotálya. Milyen is volt? Világos szalmaszín, a pohárban kicsit lustábban mozgó, tetszetős ital. Bőséges templomablakok indulnak meg a pohár oldaláról pörgetés után. Nem csoda, a 60g maradékcukor vastagabbá teszi az italt, mint egy száraz bor. Illatban első pillanatban édes mazsolásság érződik, azután nyers linzertészta. De ezután mindent lehengerel a selymes cukrosság illatban, ízben egyaránt. A test közepes, ami azért nagyon jó, mert könnyen fogyaszthatóvá teszi a bort.
Kifejezetten könnyű és nyári ital. Ízérzete élénk, muskotályossága elegáns. A sárgamuskotály eleve szebben muskotályos mint az ottonel, de kifejezetten élvezem, hogy ezt a bort nem tolták túl a parfümös irányba, mint sok más tiszta sárgamuskotályt. Arányos, jól érett, finom savai miatt (7-nek gondoltam, de
csak 6,2 g/l) szinte suhan az ember szájában. Édessége mint a szőlőcukor, csak az szemcsés, ez meg tiszta selyem. Akár késői szüretű bornak is beillene. Juhász Gyula jut eszembe, a "milyen volt szőkesége..." verssor; a sárguló kalász, a végtelen kék ég. Tiszta szőlő íze, nyári virágillat lengi körbe a poharat.
Amit eddig írtam, csak az első korty volt. A második korty ugyanolyan, mégis egészen más. Olyan lendület van ebben a borban, hogy a fogyasztó észre sem veszi, mitől érzi jónak, csak "kérek még egy kortyot". Tud még többet mutatni a további szagoltatás során. Megjelenik a sós ásványosság - a terroir hatása, a Mádi-medence Tokaj egyik legásványosabb területe -, és ki kell mondani, hogy jól áll neki. Reduktív tétel, de nem is hiányzik a fa. Itt a terroir-ra helyezte a borász a hangsúlyt, sikerült: harmonikus, nem üti agyon az édességet, hanem integrálódik. Ízben is visszaköszön az ásványosság, de gyümölcsben is mutat még
szebbeket: érett pink grapefruit és végtelen mézesség, hársfatea hódít. Talán egy érintésnyi zöld tea is, de nem: inkább fehér tea (szűz teának is mondják, az egész leveleket összesodorják, és különleges, halvány édessége van). Közepesnél hosszabb, rendkívül kielégítő lecsengés. Amolyan sóhajtás, ahogy hátra dől az ember: de szép az élet.
Nem kell haruspexnek lennem ahhoz, hogy megjósoljam, ez a mindössze 1000 palack hamar el fog fogyni... talán már őszre sem marad belőle. Igyekezni kell a készletezéssel! 
