L. Simon Borászat - Rozsdás csuk 2016
Valentin nap közeleg, és elárasztotta a médiát a Valentin-napi értékesítési láz. Többek között azt harsogják mindenfelé a fülembe és a szemembe, hogy Valentin-napkor rózsa helyett valami más rózsaszínűvel is meg lehet lepni a Kedvesünket. Miért is ne épp egy rozé borral?
Nem átallok helyeselni, bár elmondhatom, hogy a valentin-napi ünneplés nem az én kenyerem, viszont akinek igen, az tényleg miért ne emelne le egy palack rozét a polcokról. És ha már itt tartunk - tudjuk, hogy a madarak Valentin napkor kezdenek újra csiripelni - emeljen le mondjuk egy Rozsdás csukot az L. Simon borászattól, hiszen így még stílusosabb lehet.
Ki merem jelenteni, hogy a Rozsdás csuk teljesen magára talált az utóbbi két évben, úgy értem, hogy saját stílusára talált, más oldalról közelítve: a borászat rátalált a Rozsdás csuk egyéni arcára, és ezt olyan jól megtalálta, hogy a bor biztosan hozza és mutatja fel ezt az egyéni arcot - én második éve követem. Tény, hogy a két évjárat fajtaösszetétele nem ugyanaz, mégis érezhetően folytatnak valamit, ami az előzőben is megvolt és emlékezetes volt, és hogy mi ez, az a cikk végére kiderül.
A rozsdás csuk egy nagyon kedves kis madár, és a begye valóban rozsdás színű, nyilván ez adja az asszociációt a borhoz. A 2015-ös évjárat egyébiránt közelebb állt a madárka színéhez, mivel inkább lazacba hajló rózsaszín volt. A 2016-os évjárat, amelyről most írok, ez viszont sokkal inkább a csodaszép hajnalmadár szárnya szélének színét idézi, más kérdés, hogy a hajnalmadár - magashegyi faj lévén - nem honos a Velencei-tó körül, így nem kerülhet az L. Simon borok címkéjére.
A bor színe tehát enyhén lilába hajló élénk pink, ez ideálissá teszi a Valentin-napi ünnepléshez, valóban szép nézni, olyan a pohárban, mint egy folyékony féldrágakő. Intenzív, a reduktív technológiából adódóan tiszta és gyümölcshangsúlyos, enyhén édeskés, cukorkás, megnyerő illata pár gramm maradékcukrot is sejtet, mindenesetre ígéretes és kóstolásra ösztönző. Kevéske szénsav tűhegynyi habzása jelenik meg a pohár szélén. Ízben málna és eperbombát várok az illat alapján (ahogy sok populáris rozét iskoláznak), de szájban igazi meglepetés ér. A málna és eper is ott van, de a vártnál picikét jólesően fanyarabb, amitől markáns, lendületes és remek szomjoltó. Gyümölcsössége piros és fehér ribizli gerincre épül, ebből bukkan elő a fanyarságot hozó trükkös kis galagonyássága. Kifejezetten jól behűtve kell inni, 10°C feletti hőmérséklet nem áll jól neki. Értőknek való, kissé talán férfias rozé - ha van ilyen. A nyári szezon kánikulájában fog hatalmas szolgálatot tenni a szomjoltásban, akár (nem horribile dictu) egy érintésnyi szódával felspriccelve, igazi elengedhetetlen üdítő ital lesz.
A 2016-os borban a syrah fajta jelent újdonságot a blendben, az etyeki tájtól kissé merész (erről egy kevéssé jól sikerült György-villa bor kapcsán itt írtam Etyek és a syrah), de ebben a küvében jól helyet talált magának. Nyilván a 2016-os év sok napsütése megtette a hatását, a syrah is szépen beérett és érdekesen fűszerezi a házasítást.
Szerelmesek, borra fel! Egy rozé, ami férfi és női ízlésnek egyaránt tökéletesen megfelel.
