Kovács Nimród Winery – NJK Nagy Eged 2009
Ha már Egerrel kezdtem a VinCE kiállításon kóstolt borok bemutatásának sorát, akkor maradnék is itt. Az egy hektárra eső borász doktorok aránya itt igen magas, nem tudom, más borvidékeken is így van-e. Egerben rögtön említhető Pók Tamás, de itt van dr. Gál Lajos is, akinek 2006-os disszertációját volt szerencsém meghallgatni a Kertészeti Egyetem nagy előadójában. (https://phd.lib.uni-corvinus.hu/463/1/de_3501.pdf) A dolgozat megismerése óta tehát tudományosan is bizonyított, hogy a Nagyeged minden adottsága „megerősíti a termőhely alkalmasságát a kiváló borok évjárattól független termelésének lehetőségére”, továbbá „bikavér superior termelésére kiválóan alkalmas termőhely”.
Nem csoda, hogy igyekeztem kihasználni a lehetőséget, ami a Kovács Nimród Winery standjánál kínálkozott, hogy megkóstoljam a 2009-es NJK Nagyeged grand crut.
Meg kell jegyezzem, hogy a KNW eléggé megosztó szakmai körökben, fogyasztói körökben talán kevésbé. Hideget-meleget egyaránt hallottam róla másoktól (főként kereskedőktől), akik hideget mondtak, elsősorban az amerikai tőkét, amerikai szemléletet, és valamelyest amerikai ízlést rótták fel neki – meg azt, hogy Pók Tamással elváltak útjaik (khm). Mi ebből az igazság? Azt csak testközelből lehetne megmondani. Pók Tamás borát már dicsértem. Pók Tamás Négykezes 2011 Nem gyakran kóstoltam viszont mostanáig Kovács Nimródot, itt volt az ideje.
Telt, gyönyörű rubinszín. Illatban csokoládéval köszön, méghozzá töltött csokoládéval. Szuper telített fekete szedrek, cseresznyék repkednek, intenzitása közepesnél magasabb. Be kell vallanom, nagyon vonzó illat, kár, hogy ilyen rohanás ez a VinCE kiállítás, mert több idő kellene rá. Szájban bársonyos, szépen integrált csersavval, igazi nagy bor érzetét adja. Gazdagon megjelentek az érlelés jegyei, dohányos, fűszeres, ugyanakkor hét éves kora dacára kicsit sem fáradt, sőt, fiatalos, gyümölcsös jegyei frissek. Kicsit lekváros szilvásság, fekete szeder jellemzi, és egy szép kiegyensúlyozott struktúra, ami a nagy francia bordeaux-iak jellemzője. Nagy bor, nagy ételek kísérőjeként. Bélszínt, vadhúsokat vízionálok. Nem muszáj sietnünk, még van potenciál a borban, és tekintve, hogy a Nagyböjt közepén tartunk, talán nem is kell azonnal a sztroganoffra vetni magunkat. Három hét talán még kibírható. Külön kiemelendő a bor fűszeressége, ami szintén összetett, hol szegfűszeges, hol borsos, de mindenképpen hozzáad az amúgy is telt és teljes összképhez.
Valami Amerika?! Ez itt Eger, a legjobbak között. Engem meggyőzött.
