Kovács Nimród Winery - Monopole NOIR 2011
Van egy olyan közkeletű nézet, hogy férfinak nehéz olyan ajándékot találni, aminek igazán örül. Szerintem viszont pofon egyszerű: elég hozzá egy palack igazán jó bor, mondjuk egy Kovács Nimród "Noir" a Monopole sorozatból. Akitől kaptam a bort nem is tudta, hogy bennem már eleve él egy pozitív elfogultság a Kovács Nimród borok iránt, amit ez Kovács Nimród Winery – NJK Nagy Eged 2009 és ez Egri Bikavér ünnep 2016 és a Kovács Nimród Winery a korábbi két cikkem, illetve a hozzájuk kötődő borok alakítottak ki. Utóbbiért a "köszönöm az intelligens és korrekt értelmezést!" elismerő szavakat kaptam a tulajdonostól, aminek - megvallom - nagyon örültem.
Szóban forgó boromhoz csinos kis ismertető füzetke is járt a borásztról és termékeiről, amelyben azonban épp a most tárgyalt bor nem szerepelt, de sebaj. A hátcímke annál bőbeszédűbben és rendkívüli pontossággal mutatja be a bor főbb erényeit, azonban e leíráshoz én még hozzátennék. "Borunk színe rubin, szép savgerincen alapuló íze és illata gazdag, mely piros bogyós gyümölcsökre, meggyes likőrre, valamint füstölt kék szilvára emlékeztet. Kis szellőztetés után dohány illatjegyek is megjelennek borunkban. Közepestől nagyobb teste és harmóniája páratlan borélményt ad a fogyasztónak." - Eddig az idézet, amihez hozzá kell tennem, hogy minden szava igaz, de kifelejt pár dolgot.
Például nem szól a hordózás csodásan puha és szépen integrált vaníliásságáról, no meg a meleg fűszerek garmadát sem említi, amivel a gyümölcsösséget e bor illatban-ízben egyaránt megtetézi. Igazán nagy élmény cseppenként szürcsölgetni és ízlelgetni a remek savgerinc hátán érkező ánizsos, szegfűszeges, fahéjas, szerecsendiós jegyeket. Ahogy a pinot noirtól (mint fő összetevőtől) várjuk, tanninja alacsony, de ettől még éppen hogy nem üres, hanem a fajtára jellemzően helyet ad az édeskés, érett, elegánsan gömbölyű gyümölcsösségnek. Fejlődése elején áll még mindig ez a bor (6 éve termett!), lendületes és a palackos érés jegyeit épp csak elkezdte mutatni. Lecsengése hosszú és lédús, tartalmas, zamatos. Az üres palackból még egy hét elteltével is árad a late bottled vintage portóikra emlékeztető édes, fekete meggyes illatfelhő!
Nem azért, de ha választani kellene egy Beaune Premier Cru meg a Monopole Noir között, habozás nélkül bármikor az utóbbit választanám, gömbölyű gyümölcsösségéért, a bőrös-nehézkes (legalábbis számomra) földes ízvilágú érlelt burgundi vörösök helyett!
Ezután, hogy érdekesebb legyen a kóstolás, a bort két külön pohárból is kóstoltam. Az egyik egy gömb alakú, fehér burgundis pohár (általában jól passzol a chardonnay-khoz és az illatos fehérborokhoz), a másik egy kiforduló peremű, vörösboros burgundi pohár. Kíváncsi voltam, melyikben mit mutat magából a bor.
A meglepetés nem volt nagy, hiszen számítottam rá, hogy a vörösboros burgundis (jobbról) szebben kihozza a fajtajelleget. Arra azonban nem, hogy ennyivel mélyebb illatvilágot enged felszabadulni! A fűszeresség java a gömbölyű pohárban nem is volt érezhető, az inkább az ízletes savakat emelte ki, és a gyümölcsök közül a meggyet. A jobb oldali pohárban viszont egyértelműen teltebbnek, édeskésebbnek, gazdagabbnak éreztem a bort. Íme, mit tud az üvegművesség! "It's pure chemistry" - mondta erre sejtelmesen mosolyogva Mr. Riedel 2008-ban, amikor pohár-kóstolóján vettem részt. Igaz, a Riedel sommelier burgundis pohara az enyémnél kb. ötször nagyobb - valószínűleg abban még talányosabb a kémia. Íme, így néz ki. Hát... egyszer megkóstolnám a Kovács Nimród Noir-t abból is.
(Riedel Sommeliers pinot noir/Burgundy)