Kovács Nimród Winery - Egri Csillag 2016

Minap a Kovács Nimród Winery Egri Csillag 2016 bora került a kezembe. Csillogó betűk, narancsvörös háttér, csavarzár, szép, világos szalmaszín ital. Megjelenésében maximálisan divatos, fiatalos, elegáns – és valahogy mégis… Kóstolgattam, ízlelgettem, nem leltem a lényegét, kicsit ilyen, kicsit olyan, a leánykától valamelyest emelkedettebben savas, kellemesen illatos, de valahogy ebben is visszafogott, összességében nem igazán karakteres, nem eléggé kifejező ital. De nem a bor tehet róla, sem a borász.

Őszinte leszek, a gondom ott van, hogy nem tudom értelmezni az Egri Csillagot, mint házasítást. Itt kezdődik az egész. Miről is szól ez a bortípus, amit az Egri Borvidék honlapja úgy jellemez: „Az Egri Bikavér fehér párjaként gondolhatunk rá.”? Itt vannak a részletszabályok: „a bor előállításához szükséges szőlőt csak az Egri borvidék területéről származó és az Eger termékleírásban felsorolt a feltételeknek megfelelő, négy, legalább 50 % arányban Kárpát-medencei fehér szőlőfajta borának arányos házasításával lehet előállítani. Továbbá házasításkor az illatos fehér szőlők borának aránya együttesen sem haladhatja meg a 30%-ot. Az így készült bor olyan zöldes fehér színárnyalattól a zöldessárga, sárga színárnyalatig terjedő megjelenéssel rendelkező friss üde jellegű, gyümölcsillatokat és/vagy virágillatokat magában hordozó, intenzív gyümölcs ízekkel rendelkező száraz fehérbor, amelynek komplexitását jól illusztrálja, hogy egyetlen szőlőfajta borának jellege sem lehet uralkodó jegy benne.” Mit szeretne ez a bor kifejezni? Mi is legyen hát a megkülönböztető jellemzője, ami miatt felismerjük és szeretjük?

Mert én az ismertető utolsó mondatnál úgy érzem, hogy hiba csúszhatott magába az Egri Csillag ötletébe. Olyan koncepcionális hiba, amelyik talán csak jogszabály módosítással orvosolható. Ha ugyebár egy chardonnayt iszunk, tudjuk, mire számíthatunk. Ha egy olaszrizlinget, nagyjából szintén. Ugyanígy egy hárslevelűnél. De milyen bor lesz az, amelyik sem nem ez, sem nem az, hanem szabályok által behatárolt egyveleg? Meglátásom szerint azzal, hogy egyetlen szőlőfajta sem uralhatja a bort, akár 50%-ban sem, éppen nem a komplexitáshoz adunk hozzá. Komplexitásról akkor beszélhetünk, ha van egy adott egy jelleg, amit ki akarunk egészíteni, amihez hozzá akarunk adni, hogy az összkép teljesebb és szebb legyen. Ahhoz hasonlítanám ezt az megközelítést, mint ahogyan a karácsonyfát díszítjük. Adott a fa (már önmagában is szép és illatos), és ki-ki saját ízlése szerint aggatja rá a díszeket. Aki piros gömböket és szalagokat akaszt, ugyanúgy egyedit és látványosat alkot, mint aki mézeskalács- és szalmadíszekkel, meg fehér gyertyákkal operál. Emiatt lehet, hogy mostanáig nem ittam még igazán emlékezetes Egri Csillagot. Ezzel szemben valamilyen alapra épülő, átütő fehér házasításról már jó néhányszor számoltam be ezen az oldalon (pl. Lajvér Cuvée Blanc 2014, Mádi Borház - iMÁDlak 2015, Folly Arborétum és Borászat, Cédrus 2013 (Badacsonyörs), hogy csak egy párat említsek).

Kovács Nimród Egri Csillagát végül házmesternek felspriccentve fogyasztottam el, így volt a legkellemesebb, üdítő, frissítő, mert alapvetően tökéletes tisztaságú, korrekt és gondosan elkészített borról van szó, csak egyedi karaktere hiányzik. Tisztán, magában enyhébb fűszerezésű kínai étel mellé tudom elképzelni – szárzellerrel párolt csirkecsíkok, például –, kellemes kísérő lesz, ha nem várunk tőle ennél többet.

Az Egri Borvidék holnapja itt érhető el: egriborvidek.hu/hu/legfontosabb-boraink

Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy egy téves koncepciót kijavítsunk itt, a mai Magyarországon, a borágazatban. Én annyit tudtam tenni érte, hogy leírtam a véleményemet. Jó lenne az Egri Csillag szabályait újragondolni.