Kékfrankos Április tanulságai II. - Mi lett veled, 2013-as évjárat?
Pótolnom kell néhány elmaradásomat. Jaj, de még milyen sokat kellene! Hiszen a Tokaji Március legjobbjaival is adós vagyok még ("iMÁDlak", "Édesem" - a Mádi Borház Manufaktúrától, aztán Tállya Wines késői szüret), de rögtön a nyakamon volt a kékfrankos rendezvény is. Most talán megpróbálom lefaragni a kékfrankos hátrányt.
2013-ban a tudósítások tele voltak optimizmussal, mindenki jó, jobb évjáratról beszélt, mint a 2012-es volt. Egyesek a mennyiséget, mások a minőséget, még többen pedig mindkettőt dícsérték, és nagyon jó borokat ígértek a 2013-as évjáratból. Csak néhány cikket linkelek be: vinoport.hu/aktualis/2013-fordulatot-hozott/2406, ujszo.com/online/gazdasag/2013/10/29/szep-evjarat-lesz-a-2013-as bor.mandiner.hu/tag/szuret_2013/ www.boraszportal.hu/hirszuret/parades-lehet-a-2013-as-evjarat-4207
A Kékfrankos Áprilison azután eljött az ideje, hogy sokan megmutassák a 2013-as boraikat, így most kiderült, mi lett az évjáratból. Nagyon érdekes volt más évjáratokhoz hasonlítani. Kóstoltam 2011-es, 2012-es bikavéreket és kékfrankosokat is, Villányból, Szekszárdról, Egerből egyaránt, és általános megfigyelésem volt, hogy mennyiség ide - minőség oda, a 2013-asok sokkal gyorsabban érnek, esetenként öregednek, mint a korábbi évjáratok. 2014-ről most nem nagyon érdemes szólni, bár volt, aki tudott értékelhető bort előállítani abban a katasztrofális évben is. A 2013-asok viszont mintha 2-3 évvel a tényleges koruknál érleltebbek lennének! Zömmel megjelentek a likőrös, lekváros jegyek az illatban és az ízben is, volt, ahol a frissesség helyett már a fáradtság érződött. Nem mondható rossznak a felhozatal, de a 2012-esekhez és 2011-esekhez képest, amelyek megőrizték dinamizmusukat, a 2013-as vörösek már vagy közel voltak a csúcshoz, vagy már esetleg túl is rajta.
Gyors értékelés egy pár konkrétummal:
- Ruppert Kékfrankos 2013 (Villány) - tartalmas, telt, édeskés, szilvás illatok, mellette cigarbox; karakteresen férfias, magas csersavú bor, a Ruppertéktől megszokott magas minőségben; 89 pont
- Schieber Kékfrankos 2013 (Szekszárd) - kellemes fajtajellegű, meleg fűszerekkel díszített (szegfűszeg, fahéj), cseresznyés, meggylikőrös ízvilágú, íz intenzitásban közepesnél kevesebb, enyhén alkoholhangsúlyos, még fiatalos, de már csúcsa felé közeledő, kellemes, szépen megszerkesztett bor; 86 pont
- Eszterbauer Tanyamacska 2013 (Szekszárd) - meggyőző fajtajelleggel vonzó, jól megközelíthető, kicsit a végén tapadós, mindennapokra használható bor; 83 pont
- Gróf Buttler Bikavér 2013 - rubinszínű bor téglás széllel, illatában kissé már idősödő. Megfelelő, kékfrankosos ízvilág főként fekete bogyós gyümölcsökkel, kicsit rövid lecsengéssel, enyhén (alig) érezhető, halvány pezsgéssel, talán utóerjedés következtében; 85 pont
- Planina Borház (Pécs) Jenyei Kékfrankos 2013 - behízelgő, lágyabb, kerekebb stílus, piacosabb, de megjelenik egy izgalmas paprikás jegy. Mind a fentiek közül ez volt még a legfrissebb. Férfias, határozott bor, semmiképpen sem kezdőknek. 86 pont.
Ezzel szemben a korábbi évjáratok:
- Köpcös Kékfrankos 2012 - tessék itt elolvasni: Köpcös Pince - Kékfrankos 2012; 95 pont
- Maróti Pincészet (Sár-hegy, Abasár, Mátra) Kékfrankos 2012 - töretlen dinamizmus, tökéletes szerkezet, jó fajtajelleg, már szép palackos érlelési jegyek, és még 3+ év potenciál, 88 pont
- Kristinus Borbirtok (D-Balaton) Kékfrankos Selection 2011 - rubinszín, enyhén téglás széllel. Elképesztő selymesség, már-már syrah-ra hajazó grafitos jelleg, telt, koncentrált. Erős, szinte csípős tannin, de ez a karakter része, amit kerekít az alkoholédesség, a glicerin. Igazi stílus-különlegesség (külön is kellene írnom róla majd) ez egy "olasz" bor a Balatonról, stílusbravúr, le a kalappal. 92 pont
- Planina Borház (Pécs) 2011-es "mohácsi vörös" - friss, cseppet sem fáradt, a kékfrankos jegyei mellett enyhén mentás, édesköményes jellegeket felvillantó ital, 86 pont
- Vincze Béla 2012-es bikavér - mély bíbor szín, fekete maggal. Ibolyás illatjegy repül az orrunkba rögtön, virágos - valami fehér virág - díszíti a kékfrankos megszokott illatvilágát. Szivardoboz, egy érintésnyi szalonna (!), férfias, rendkívül erős tannin, ami jól integrált, de szikárrá teszi a bor karakterét. Érezni a gondos művelést. Kemény bor, lecsengése mégis a gyümölcsösséget hozza előtérbe. 90 pont.
Azt tanácsolom tehát, hogy aki azonnali fogyasztásra vásárol, vegye és igya a 2013-as kékfrankosokat. De aki hosszabb távra, illetve ha igazán nagy élményre vágyva vág neki a borbeszerzésnek, amíg teheti, válassza 2011-2012-es évjáratok borait. Kifinomultabb, emlékezetesebb élményben lesz része.