Kecze-Hady Kézműves Pincészet - Zsófia 2016

Jaj, nagyon szeretem a családi történeteket, amikből kiderül, hogy miként, miért lesz valakiből borász, hogyan tagozódik be a társadalom azon szűk szeletébe, akik a kemény munkát többre becsülik a gyors sikernél, és meglátják a szőlőben, ebben a sok gondoskodást igénylő növényben a szépséget és a gyönyörködtető változatosságot. Mert meggyőződésem, hogy aki szőlőhöz és borhoz fog, azt a változatosság izgalma hajtja.

Így aztán nagyot nevettem, és végtelenül tetszett az a történet, amit Kecze Zoltán felesége osztott meg velem aszófői pincészetük indulásával kapcsolatban. "Egy nyári napon a férjem valami üzleti ügyben a Balatonnál volt, és délben izgatottan hív a telefonon, azt  mondja 'képzeld, vettem egy szőlőterületet Aszófőn'. Elképedve kérdezem tőle, hogy: de hát miért, mikor sosem volt semmi közünk a szőlőhöz, meg a Balatonhoz se nagyon. 'Ne aggódj, neked is tetszeni fog, mert nagyon szép a kilátás' - hangzott a válasz".

Tényleg valahogy így szeret bele az ember a szőlőbe és a borkészítésbe, hirtelen elhatározással és impulzívan. Legalábbis nekem ez a megközelítés ismerős. A kilátás meg - ott a cikk elején - tényleg magáért beszél. Ilyen helyen, és főként annyi munkát belefektetve, mint Kecze Zoltán, tényleg több sem kell már a kiváló borhoz. Avagy még valami azért: jó fajtaválasztás, tudatos természetközeli művelés, jó döntések. És az a szemlélet, ahogy a szőlőre tekint. Például "lekötöztük a leendő bor vesszőit" - mondja - "így válik lekötelezettjévé egymásnak, ember és szőlő".

A 2001-ben így indult kézműves pince hamar jelentős sikereket ért el, 2016-ban például borkiválóságok TOP kategóriában a '13-as Zsófia cuvée negyedik lett (vinoport.hu/tema/itt-az-osz-itt-vannak-a-nemzet-hivatalos-vorosbor-kivalosagai/3213). Ez nem csoda, a borokat természetesség, kiműveltség, gondosság jellemzi és arányosságra törekvés, ami a hordózásban érhető tetten a legszebben. Erről már írtam itt: Kecze-Hady pincészet - Zsófia és Zsombor 2015.

A mai cikk tárgya a 2016-os Zsófia cuvée, ami egyszerre viszi tovább a '15-ös Zsófia nőiességét és mutatja fel a '16-os évjárat bőségét.

A házasításban ezúttal a portugieser dominál, de a fajta számomra kevéssé vonzó jellegét (a gyümölcs-dominancia mellett a portugiesert gyakran "tüskésnek" vagy "zöldesnek" érzem, még a legjobb termelőnél is) Kecze Zoltán tökéletesen kisimítja a házasítás többi összetevőjével, a cabernet franc-nal és sauvignonnal. Sötét rubinszín bor, fekete maggal. Az illat ifjú, még kicsit sem palackérett, bőséggel árasztja a primer gyümölcsöket. Édes és buja. Még annyira csak kibontakozóban van, még oly sok évet érhet. Illatban édes hordófűszer egészíti ki a kerek portugieser aromatikát. Vanília, érintésnyi menta, és tobzódó piros- és fekete gyümölcsök.

Szájban is bőséges, de egyensúlyos. Nem billen alkohol irányba, és ez nagy erénye. Vastag anyag, komoly extrakttal. Hűen ismétli az illatot, de ízben még jobban kidomborodik a hordóhasználat eleganciája. Marcipán, szantál. Tele van élettel és természetességgel, élénk, mégis komoly, nagyon szerethető, nőies tétel. Hosszú, édes lecsengés jellemzi, nagy megelégedettség-érzetet biztosít. Már most élvezetes, de érdemes készletezni, mert az elkövetkező öt évben még ennél is jobb lesz.

Ennyire szerettem: 5/5

(És ezt is érdemes megnézni: itt készül. Pedáns.)