Jammertal Borbirtok: Cassiopeia 2011, Gloria 2011
Már megint itt a hideg idő, és ilyenkor az ember önkéntelenül is a testes vörösök felé nyúl, hogy melengesse a szívét-lelkét. Húsvét is közeleg, amikor az ünnep miatt megintcsak komolyabb borok kerülnek elő, esetleg nagy vörösök is.
Hálásnak kell lennem a Jammertal Borbirtoknak, amiért annyira komolyan vette a tavalyi Bordói Novembert, és olyan színvonalú szortimenttel jelent meg, amivel más pincészetek nem szoktak. A mezőny zömmel 2013-as, 2015-ös cabernet franc-okkal meg bordói házasításokkal rukkolt elő, de a Jammertal olyan nagyágyúkat mutatott meg, amik egy teljesen más kategóriához tartoznak. Ilyen borokat nem mindennap emel le a polcról az ember, már csak azért sem, mert e tételek legtöbbje külföldön kel el.
Kezdjük a 2011-es Cassiopeiaval. Ez a 90% franc, 10% merlot alapú házasítás az elegáns éttermekbe való borok valamennyi lényegi tulajdonságát felsorakoztatja. Arányos szerkezetével nyer meg. Közepes test, ahogy azt egy előkelő vörösbortól elvárjuk. Tanninja erőteljes és szikár, ez teszi étel mellé ideálissá, ugyanakkor nem nélkülözi a kedves gyümölcsösséget sem. Dinamikus bor, mintha nem lenne kora, egyedül a szín egészen picit téglásodó széle jelzi, hogy érett. Illatban is megjelentek már a másodlagos érlelési jegyek, de még van előtte idő. Nem csodálom, hogy két arannyal is értékelték nemzetközi versenyeken. Illatban feketeribizli levél, cédrus, csokoládé, ízben feketeribizli és a kishordózás kiegészítői. Szép komplexitás, nem populáris eleganciára törekszik.
Wunderlich Gloria cuvée prémium 2011. Kötelező dekantálni, hiszen 2013 októberében palackozták, vagyis közel öt éve érik palackban. Illatban cikóriakávéval indít, aztán édeskésebb, karakteres feketeribiszkével folytatja, majd hirtelen elmélyül és csodás, tiszta szantálfa jelenik meg. Mindez feketeribiszkés, fekete bogyós és cseresznyés gyümölcs-alapra épül fel, valahol az óvilági és az újvilági stílus között egyensúlyozva bravúrosan. Némi ánizs is kiérezhető, ahogy egyre jobban nyílik. Ha van időnk - erre a borra legyen! - pörgessük, vallassuk sokat, mert mozgatni kell folyamatosan, hogy felvillantsa a rendkívül összetett illat minden szegmensét. Összetétele 60% merlot 20% sauvignon és 20% franc, jó a merlot dominanciája, ezt az amúgy a pincészet stílusjegyeként értelmezhető erőteljes tannint valamelyest lekerekíti, megad neki egy amolyan bisztróbor jelleget is anélkül, hogy az eleganciájából levonna. Szájban szépen hozza az illatban felsoroltakat, érdekes, hogy az ízélmény egy syrah-t idéző selymes grafitossággal indít. A a torokban érezhető tüzes 14,5% alkohol sem lóg ki ennyi ízélmény közül. Szárazpróbájában a gyümölcsösség markáns, mellette kicsit likőrösbe hajló meggyesség érezhető tejcsokoládéval, és melegítő fűszerek egész palettája, meg a hordó gyönyörűen integrált vaníliássága. Rengeteg felfedeznivaló van benne, csak bírjuk türelemmel.
Szabó Kata Veronika ifjú főborász munkáját dícséri mindkét tétel.
