Hogyan kóstolok?
Fontosnak tartom, hogy tájékoztassam a Tisztelt Olvasót arról, hogy a "Borleírások" szekcióban szereplő cikkek milyen kóstolási folyamat eredményeként íródtak, mert végül is nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy megbízhat-e a leírások pontosságában, vagy sem. Én magam nagyon helyeslem, hogy a mérvadó boros magazinok megadják a tesztjeik helyszínét, a kóstolópanel résztvevőit, a kóstolás gyakorlati körülményeinek leírását, mert ezekből sokminden kiderül, és adott esetben segítenek az embernek értékelni a kóstolás eredményét is. Mert hát tapasztaltam már borbírálati panel résztvevőjeként, hogy mennyire másként kóstolnak a borászok, másként a WSET tanfolyamot végzettek, és másként az "autodidakta" borértők, nem is beszélve a képzetlen hallgatóságról. Másként, és mégis hasonlóan, hiszen a végeredmény mindannyiunkat egyféleképpen érint: érdemes-e fogyasztani az adott bort, és ha igen, mennyiért, mihez és hogyan.
Azt szinte mondanom sem kell, hogy az alap a WSET tasting grid, a borbecsüsök elengedhetetlen szamárvezetője. Mivel ez copyright-tal védett, ezért csak fő szempontokat írhatom ide, a kóstolás célja a következő szempontok maradéktalan kielemzése:
1) Megjelenés: tisztaság, intenzitás, szín, egyéb megjegyzések
2) Illat: tisztaság, intenzitás, illatjegyek, fejlődés
3) Íz: cukor, sav, tannin, alkohol, test, intenzitás, ízjegyek, egyéb (pl. habzás), lecsengés
4) Összefoglaló következtetések a minőségről: árkategória, egyéniség, érlelhetőség.
Itt van egyébként az eredeti: www.wsetglobal.com/documents/dip_sat_wine2014_v2.pdf
Adott maga a bor, általában én látom meg bármely bolt (borszaküzlet, szupermarket, hipermarket) polcain, vagy ajándékba kaptam, vagy kiállításon kóstoltam, vagy szervezett kóstolón kerül elő a tétel (ilyenkor a "bármely bolt" lép érvénybe, csak más valaki hozta). Tehát nem vaktesztről van szó, de egyszemélyes borbecsüsként ezt nehéz is lenne véghezvinnem. Én nem is bánom, hogy valamiféleképpen ott van a kóstolás során bennem egy kis előítélet (hiszen tudom, ki a termelő, évjárat, stb.), mert a fogyasztót szeretném képviselni, és őbenne ugyanúgy ott volna. Annyiban viszont megtartom a "fair" kóstolás szabályait, hogy többlet információt nem gyűjtök, pl. kóstolás előtt soha nem olvasom el a hátcímkét, és mások bírálati eredményét, vagy borleírását sem (különösen nem a termelőét).
Otthon kóstolni azért jó - és jobb, mint a szervezett panelek - mert több idő jut a borra, van idő ideális hőmérsékletét kikísérletezni, van idő nyílni hagyni, hasonlók. Fehérbort hűtőből, kb. 10 fokról indítva, vöröset erkélyről (így ősszel), vagy enyhén hűtőből, tehát kb. 15 fokról kezdem. Nyitás után a dugót szagolom, aztán kitöltöm. Általában szabvány kóstolópohárból kóstolom, kivéve, ha a bor kiált valami speciális formájú pohár után, pl. burgundis, vagy bordóis, vagy chardonnay-s pohár után. Ezt persze csak akkor lehet megítélni, ha már a szabvány pohárban kóstoltam, és valahogy kívánnivalót hagyott maga után. Pezsgőt ugyancsak szabvány kóstolópohárból (és pörgetve) kóstolok, így tanítja a WSET, és igazuk van, így kell.
A bort mindig hagyom egy kicsit felmelegedni, fehéret általában 15 fokig, vöröset teljesen szobahőmérsékletre (ami ugyebár fűtött helyiségben az optimális 18 foknál magasabb), de csak akkor, ha már a kóstolójegyzeteket elkészítettem. Továbbá 1-2 dl-t meghagyok másnapra is (fehérbort hűtőben, vöröset konyhában), hogy egy nap után megítéljem a levegő hatását a borra. Ha valami izgalmasat találok, azt mindenképpen megírom.
A bort mindig fehér háttér előtt, jó fényviszonyoknál kóstolom, a szükséges mennyiségben pörgetem, megjegyzéseimet mindig ütköztetem valakivel (ez leggyakrabban a feleségem). Egy nap legfeljebb egy bort kóstolok, mégpedig azért, mert - a bírálat szabályaival szemben - én nem köpöm ki. (Még szép, azért ez 50%-ban élvezet, és csak 50%-ban munka). Azért is nagyon fontos ez, mert sajnos ismerek olyan pályatársat, aki ugyanilyen WSET végzettsége ellenére, az általa vezetett borkóstolókon nem átall a pincészet felé utazva társaival elfogyasztani akár többféle bort is (másoktól) - képzelhetjük, hogy mennyire lesz érzékszervileg semleges és nyitott a pincészetnél kóstolandó tételek iránt! Nem csoda, hogy a beszámolói gyakran elvtelen áradozásról szólnak, mindent szeret és minden nagyon szép, hiszen már odafelé menet megalapozódott a hangulat. Mondanom sem kell, hogy a kóstolás egyik legfontosabb elvét sérti ezzel meg. Én magam kínosan ügyelek arra, hogy ilyen ne fordulhasson elő.
Bor kóstoláskor étel fogyasztása nem megengedett (ha kész a kóstolójegyzet, utána igen), ezért leggyakrabban 18h körül, vacsora előtt szoktam kóstolni.
