Fülöp Pince - Nyergesújfalu leg... borászata

Tetszik nekem az a magabiztosság és fölény, ami ahhoz kell, hogy a szlogen kipótlását képzeletünkre bízza a borászat - mit is asszociálunk hozzá a leginkább. Lakva ismerszik meg az ember - kóstolva ismerszik meg a bor - és a borász. Jó ez az egész történet az örökségébe beleszerető és a birtokot eladás helyett felvirágoztató lelkes, nyomulós, Y - de az is lehet, hogy Z - generációs (akit esetleg nyugtalanítana, hogy véget ért az ábécé, ne aggódjon: a 2010 után születetteket a szociológusok „alfának” keresztelték, nem ZS-nek) hobbiborász értelmiségről.

Három bort kóstoltam a nyergesújfalui Fülöp Pincénél, egyöntetűen mindegyikre elmondhatóak az extravagáns, feltűnő, nem szokványos jelzők. Ha már a generációknál tartunk, szerintem a célközönség is legfeljebb a Z generáció, persze szigorúan a legális korhatár fölött. Mondjuk 18-23 év között.

Olaszrizling. Szalmaszín, tartalmas templomablakok. Az olaszrizling modern fiatalos arca: sárgadinnyés. Semmi kesernye, semmi mandulamag. Érezhetően optimálisan érett alapanyag. Kis maradékcukor teszi nagyon vonzóvá, kellemes ivású, a terroirt visszatükröző bor. A borász nem szerette, hogy ezt mondom, de Kamocsays-Szivekpincés. Nagyon neszmélyi. Ez szerintem dícséret.

PN-merlot rozé. Cukorkás, szamócás-málnás. Rádöbbenek, hogy tudatos stílus-építéssel állok szemben! Ennek a bornak jól áll az erőteljes tutti-frutti cukorka illatfelhő. Aprószemcsés habzás, kevés CO2 – ez nagyon kellemessé teszi, jól iható, könnyen csúszik. Nyári éjszakára való ital. Intenzitása megfelelő, kis kesernye van a lecsengésben, ami a frissességhez hozzátesz. A savait érezhetően kezelték (savpótlás?), a fogamon érzek egy kis síkosságot, de a buli hevében az ember nem erre figyel. Fülöp István elmondja, hogy ugyanazzal a fajtaélesztővel erjesztette ki, mint a fent taglalt olaszrizlinget. Érdekes, azt hittem, a vörös és fehér borok fajélesztői nem átjárhatóak... de itt mindkettővel elég jó kölcsönhatásba lépett. Megfogalmazódik bennem a szó: ez egy bulibor.

"Csillagom" királyleányka gyöngyözőbor.  Leírom a tulajdonos szóhasználatát, mert irtóra tetszik: "csajozós, nyalós" bornak készült. Cukros illat, mint egy üdítőital, mint egy traubiszóda, gumicukor (gumimaci - tudják, miből készül? ne árulják el a csemetéknek...), gyöngyvirág – ízben is traubiszóda, de nem is: inkább almdudler. 15g maradékcukor, üdítőitalos habzás. Nem az én stílusom - de ez mit számít? Én 43, a célközönség 23 - és nekik garantáltan bejön. Amúgy meg épp nemrég cikkeztem az egyetemi borfogyasztásról a Belward pince kapcsán. Belward Pincészet - Olaszrizling (2015 és 2013) Miért is akarnánk a komor chardonnayket ráerőltetni a fiataljainkra?! És ugyan mit tudna szeretni egy huszonéves egy Bősz Adrián Adriano tanninjain? Kell, aki az ifjúság ízlését szolgálja ki.

Nekem megvan a kiegészítésem a Fülöp Pince szlogenjéhez: Nyergesújfalu legpolgárpukkasztóbb borászata. Nézzenek csak rá a tulaj sapkájára :-)