Fteri Vinum - Moschofilero 2020
Lépjünk túl a xirósz, imiglikosz és retsina háromszögön, amelyben hazai görög éttermeink borkínálata mozog. Görögország sokkal többről szól ennél, csak valahogy kimarad a látószögünkből. Persze, délnyugatra (Olaszország), nyugatra (Franciaország) gyakran nézünk, de dél felé valahogy nemigen. Legfeljebb akkor, ha nyaralásról és tengerpartról van szó, de olyankor nem a minőségi borok megismerése szokott lenni az elsődleges cél.
Görögország ugyanúgy, mint Magyarország, rendkívül büszke a bortermelésére, saját benszülött szőlőfajtáira, különböző termőhelyeinek sajátosságaira (gondoljunk csak a szigetek változatosságára, a mészköves vagy vulkanikus altalajokra). A görög borok külföldi ismertségét nagymértékben segíti-segítette a nagy létszámú görög diaszpóra, amiből haznánkba is jutott a II. VH előtt. Utána legtöbbjük nyugatra vándorolt, s ezzel a görögök kereskedelmi jelentőségének Magyarországon leginkább befellegzett.
A Moschofilero görögország egyik aromatikus fehér szőlőfajtája. Pontosabban - szürke, mint a szürkebarát, de bora főként fehérbornak van kierjesztve. Szóban forgó Moschofilerónk a Peloponnészosz kellős közepéről, Tripolisztól valamivel északra termett, a Maninea terület szívében, nagyjából 800 méteres tengerszint feletti magasságban. A Moschofilero állítólag itt érzi a legjobban magát, olyannyira, hogy itt pezsgőt és édesbort is készítenek belőle.
Borunk száraz, nagyon illatos-aromatikus, kicsit vékony, és egészen más, mint a magyar illatos borok. Fehér virágok, fehér húsú gyümölcsök illata-aromája dominál benne, ugyanakkor savai nem hozzák azt a számunkra ismerős roppanós karaktert, amit mondjuk egy zenittől vagy akár szürkebaráttól elvárnánk. Lágy ez a bor, alkoholtartalma is csak 12.5%. Nem aránytalan, de magyar szemmel (nyelvvel-orral) kissé fád, bár makulátlanul tiszta, mégis érzetre kicsit karcsúcska. Mondjuk talán törékenynek, így elegánsabb. Visszafogott báj, virágdíszes tavasz, citromvirágzat, fehér húsú őszi, kevéske exotikus gyüm (licsi). Semmi komplikáció, csak legurul, iszunk még egy pohárral és már el is lehet felejteni...
Ahogy forgattam a bort, kóstolgattam, egyszer csak szembe ötlött az Eszterházy Károly Egyetem (EKE) 2020-as Egri Csillag bora, és döbbenten tapasztaltam - összekóstolva a kettőt -, hogy pontosan azt az ízspektrumot hozza, mint a Moschofilero. Míg borászaink itt Egerben azon fáradoztak, hogy létrehozzák az Egri Bikavér fehér párját, amely a sokféle szőlőfajta aromáinak eredőjeként valami egészen újat és eddig ismeretlent - egy nagy EGYSÉGET - alkosson, addig 2000 km-rel délebbre ezt egyetlen szőlőfajtával "megoldják", és terítik vele az északi országokat! Nos, ha a Moschofilero NY-ÉNY irányban népszerű, akkor - elkezdtem hinni az Egri Csillagban!
Aithonas egyébként a napisten, Héliosz egyik lova volt, aki szekere elé fogva végigcibálta a Napot az égbolton. Ha másért nem, a mitológiai vonulat megismerése miatt mindenképpen érdemes volt megkóstolni ezt a bor.