Etyeki Kúria White 2014
Azzal kezdem, hogy bocsánatot kérek a Kúriától, mert amikor elolvastam a házasítás összetevőit (királyleányka, szürkebarát), azonnal bevillant az a rémes klasszik geg, a "Hány fajta bor van? Kettő: a szürkebarát és a leányka. Ezek csinálják a többit úgy, hogy a szürkebarát dugóját beleteszik a leánykába." - kezdetű. Szóval, szerintem hogyan lesz az etyeki? Hát úgy, hogy a szürkebarátnak nem komoly a szándéka a leánykával, hanem csak vele (h)etyek(g). És mindezt épp egy Kúriában. Jaaj, de rossz, inkább abbahagyom. Igyuk...
Nagyon világos szalmaszín, szinte már vízszínű. Diszkrét, halvány illatában virágok, főleg akácvirág, és egy kis herbális jelleg (fű), és krizantém. Az ideálisnál magasabb hőmérsékleten egy icipici vegyszer szaga is átjön (talán savlekötő?) de alig érezhető. Jól lehűtve isszuk, gyöngyözik a palack oldalán a harmat, így tényleg vonzó.
Kicsi test, könnyű, friss, légies. A savak jók, alkoholérzet alacsony, csak úgy itatja magát. Ízében a virág inkább bodza, és az alapképlet finom, tiszta szőlő. Nem túl összetett, de jól iható, frissítő bor. A tavasz érzetét hozza, olyan, mint egy hóvirágos reggel. Ami pedig meglepett, hogy a kis test mellett a lecsengés mégis viszonylag hosszú, ahogy azt a pincészet is ígéri róla a honlapján.
A feleségemnek viszont szörnyen nem tetszik a cimkéje, hiába van rajta egy ölelkező pár (na tessék, már megint a leányka és a szürkebarát). Azt mondja, fantáziátlan. Én meg azt mondom, hogy nem a cimkét isszuk, ami a palackban volt, az pedig jó volt.
(Írta: borbecsüs)
