Egy iható műemlék - Tokaji szamorodni 1983
Az utóbbi időben többen kerestek meg azzal, hogy mondanám meg, mennyit ér a múzeális tokaji aszújuk. Látom a Vaterán, hogy a régi tokajiknak magánemberek között is van egyfajta másodpiaca. Akár több tízezer forintért is kínálnak egyes palackokat, a vélt értékétől, régiségétől függően.
Nem egyszerű dolog, mondhatni külön szakma a múzeális borok értékbecslése, ezért soha nem szoktam vállalni ilyen felkérést. A legtöbb érdeklődőt amúgy is el kellene keserítenem, hiszen évtizedek óta vitrinben, szobahőmérsékleten, állva tárolt boruk valószínűleg élvezeti értékéből már a szakszerűtlen tárolás miatt jócskán veszített - ha nem vesztette el teljesen - piaci értéke pedig éppen amiatt csekély, hogy nem ellenőrizhető forrásból származik, tárolási körülményei kétségesek, megmaradt minősége kérdéses. Ezért szakmai indokokra hivatkozva udvariasan el szoktam utasítani az ilyen felkéréseket.
A hóhért azonban akasztják időről-időre, és tegnap engem éppen akasztottak. Valami nagy ünnep kapcsán előkerült egy 1983-as évjáratú tokaji szamorodni (kombinátos), és úgy döntöttem, hogy ezt meg fogjuk kóstolni. A címkézés követelményei akkoriban meg sem közelítették a maiakat, így a szamorodniról nem lehet tudni édes-e, száraz-e, alkoholfoka mekkora, termőhelye hol volt. Pusztán annyi biztos, hogy a Tokaj Hegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát palackozta Tolcsván, és kissé pironkodva elárulom azt is, hogy ezt a palackot állítólag az én egészségemre töltötték meg (nagyon "gagyi" szokásnak tartom a névre szóló boroscimkéket - elnézést azoktól, akiknek tetszik).
Erősen üledékes, tükrössége már enyhén homályossá vált, borostyán-színű ital. Fejlett illata gazdagnak mondható, tele pörkölt, érlelt aromákkal, aszalt gyümölcsökkel. Intenzitása megfelelő. Bíztató kezdés, ezért lendületesen áttértünk a korty ízlelésére. Ekkor ért az első hatalmas meglepetés. A bor csontszáraz, mégpedig érezhetően a három és fél évtized alatt lefolyt lassú kierjedés következtében. Ez tehát egy édes szamorodni lett volna eredetileg. Ecetesség minimálisan, mondhatni alig fedezhető fel, ami igen nagy
szerencse, tekintettel a tárolás nehézségeire. Megjegyzem a dugó is jó állapotban volt, az állítva tárolás ellenére nedves volt és még viszonylag szoros. A palack amúgy még felső vállig volt tele.
A család többi tagja ekkor letette a bort, én azonban ekkor kezdtem csak igazán izgalomba jönni. Savai még mindig elég szépen tartják, és alapkaraktere élvezhető citrusokra épül. A szamorodnit ép, és botritizálódott szemek egybe szüretelésével állítják elő, érthető tehát, hogy botrytiszes jegyeket is kerestem, ezek azonban a cukorral együtt maradéktalanul eltűntek. Amit maguk után hagytak, az az érlelt sherrykre jellemző ízvilág, amelyben az oxidáció és a palackos fejlődés jótékony jegyei együtt alakítják a bor karakterét. Kérdéses szamorodnink tökéletesen jó irányba fejlődött, és leginkább egy vékonyabb testű olorosora hasonlít. Pörkölt földimogyorós jelleget kapott, gazdag, aszalt gyümölcsös felcsillanásokkal. Füge, mazsola (ebből is inkább a nagy szemű, kaliforniai sárga), aszalt sárgabarack, valamint egy jellegzetesen "kásás" érzetű, leginkább aszalt körtére emlékeztető aroma jelent meg benne. Mondom, mindez viszonylag élénk citrusosság hátán. Tulajdonképpen nem is okozott volna csalódást, ha eleve aperitifként, száraz borként beharangozva kínálom fel. Lecsengése közepes, amiben a citrusok dominálnak, az aszalt gyümölcsök kissé háttérbe szorultak. Étvágygerjesztő, egészen könnyen iható, kellemes idős bor lett belőle. Kíváncsi volnék, hogy ki az a borász, akinek a keze munkáját dícséri.
Saját italom példáján láttam, milyen kockázatos egy régi tokaji, mekkora változást okoz az idő és a palackban lezajló kémiai folyamatok. Érthető, hogy oly nagy érdeklődés övezte az 1956-os évjáratú aszú újrapalackozását is, amelyről itt olvashatni bővebben. https://www.agrarszektor.hu/bor-italok/ujrapalackozzak_az_56_os_evjaratu_tokaji_aszukat.6506.html
Természetesen a szakszerű tárolási körülmények annak a bornak minden esélyt megadtak, hogy 60 év távlatából is kiváló, potens, hibátlan borként kerülhessen a poharakba. 215.900 ft-os árával semmiképpen nem a mindennapokra való ital, de 34 éves "kistestvére" sem okozott óriási csalódást a poharunkban. Remélem, valamikor nekem is megadatik majd, hogy az 56-osat is megkóstolhassam, és írhassak róla.