Egri Bikavér ünnep 2016 és a Kovács Nimród Winery

Tényleg volt körhinta, voltak veterán autók és traktorok (még a kislányaim is mérsékelt érdeklődést mutattak ezek iránt, különösen a babakék Ikarus mozgatta meg a fantáziájukat), volt latin zene is, de messzi eldugva a sátraktól, azután voltak érdekes, betonvasból készült díszletek (óriási dekantáló, meg hatalmas vasaló, ilyesmi) - de voltak bordalok is, és ez utóbbit én nagyon oda-nem-illőnek éreztem.

Ahogy azokat a borokat sem, amik voltak több sátornál is - háááát, enyhén szólva "rossz" tételek. Hibásak. Nem sorolom fel, mert nem akarom szégyenben hagyni az ismert (és kevésbé ismert) borászatokat, akiknél ilyet kóstoltam. Csak általános tanácsokat szeretnék adni a kiállítóknak:

- öreg tételekkel csak akkor jöjjenek ki egy fesztiválra, ha az a bor még fel tud mutatni élvezeti értéket,
- oxidált tétellel nem tudom, hogy borász szemmel mit kellene csinálni, de a Borbecsüs szerint ezt fogyasztónak már ne kínálják.

A felhozatal annyira lehangolt, hogy a Kovács Nimród Winerynél kerestem vigasztalást, ahol viszont nem csalódtam.

Kezdetnek a 2015-ös egri csillag nagy megelégedettségemre szolgált. Különösen azért, mert szakít az olaszrizling alapú egri csillag koncepcióval, ami más borászatokat jellemez, és valamilyen illatos fajtát tesz a középpontba. Muskotályt, vagy szürkebarátot. Ettől annyira megnyerő és kedves karaktert kap a bor - és nemesség érzetét is - hogy valódi élvezet kortyolni. A frissesség a beltartalommal, a virágos (de nem parfümös) illattal tökéletes harmóniát ad. A csillagszemű juhász kacsintása ez a bor. Jó kezdet volt, bevezetés a komoly örömökbe.

A komoly örömet - kb. 3/4 órás programot - azután a Monopole Superior 2012 bikavér nyújtott. Volt bizalmam bármihez ezen a standon, hiszen korábban nagyon kedvezőeket írtam a NJK Nagy Eged 2009-esről. Kovács Nimród Winery – NJK Nagy Eged 2009

Ez a bikavér igazán megérdemli a Superior jelzőt. Szenzációsan messze van a "sztenderd" bikavér minőségtől, és ez többek között köszönhető a fajtaösszetételnek. Kovács Nimródnál minden egy kicsit más, kicsit meglepő, és ezért újszerű, viszont kiválóan eltalált. Számomra nagyon vonzóvá teszi, hogy nem túlsúlyos benne a kékfrankos.

A bor 4 éves, fejlődése elején. Sötét bíborszín, semmi téglás szél. Illatában először a hordó vaníliássága fogad, azután szépen mellé rendeződnek a meleg fűszerek, és a gyümölcsösség. Fekete szeder, szilva, feketére töppedt meggy. Csodásan egyben van a textúra, melegség és lágyság árad belőle. Az alkoholérzet szinte édessé teszi, de ez csak az érettséget húzza alá. Nagyon szép egyensúlyban van a bor, nem törekszik arra, hogy tanninbomba legyen, magabiztosan nyer meg a beltartalom kerekségével és teltségével. Ízben végtelenül sokrétű. Bár a hordó vaníliássága meghatározza az ízérzetet is, nem uralkodik el, hanem mintegy keretbe foglalja a gyümölcsösséget és a fejlődő érlelési jegyeket. Fekete szeder mellett áfonya, muskotályos szilva és megint a fán aszalódott meggy ízjegyei érkeznek. Fűszerei szegfűszeg, menta (halványan) és egy pici borsosság. Csodásan hosszú lecsengés. Ebből kellene bespájzolni egy kartonnal, azután évente kibontani egyet-egyet, figyelve a fejlődését. Fogadok, hogy a hatodik is kifogástalan élményt nyújtana.

Ez a deci bor kitartott háromnegyed óráig, és értelmet adott a bikavér ünnepnek. A kislányok meg addig egy jót játszótereztek...