DR. Dula Bence - Gőzmalmos kékfrankos 2009
Az egri vöröseket nagyon szeretem. Talán ki merem jelenteni, hogy az egri termőterületekről érkezik az általam legmagasabbra becsült, legelegánsabbnak tartott borok többsége. Elbűvöl, mint táj és környezet - balra a Mátra csodás vonulatai, jobbra a Nagy Eged, mögötte a Bükk mindig havasnak tűnő lefejtett mészkőszirtjei. Elbűvöl termőhelyi adottságaival; a számos amfiteátrum, kiváló, D-DK-DNY-i irányultságú domboldalak minden dűlőben. És elbűvöl mindig, mint kisváros, a gazdagságával. Csodás uszoda van itt, remek bábszínház, történelmi vár (benne lelkesítő hangulatú várjátékok), kulturált sétálóutcák, jó kis piac, gyönyörű egyetem, széles választékú csempebolt, és még sorolhatnám.
(Eger, talán épp a Gőzmalmos dűlő felől nézve.)
Legutóbb Dr. Dula Bence 2009-es Gőzmalmos kékfrankosa bűvölt el.
Fajtabor, egy küvé komplexitásával. Mintapéldája annak, hogy a kevesebb mindig több. Kilenc évesen is fiatalos, de már jól összeérett szerkezetet ígérő megjelenés. Rubinszín, semmi téglásság. Közepesen intenzív illatában pedáns sorrendben sorakoznak a gyümölcsök, azután a fűszeresség. Kökény, meggy, kevéske szilva, de semmi lekvárosság. Hecsedli is érkezik. Felsejlenek a fűszerek, mézeskalács-díszek: fahéj, szegfűszeg. Érintésnyi dohány. Minden pörgetésnél újra indulunk: legszebb a kökény (ez a gyengém, ld. egy korábbi cikkemben: Köpcös Pince - Kékfrankos 2012)
Közepes testű kortya tökéletesen arányos, könnyű inni, de tartalmas. Híven ismétli az illatban megismerteket. Remek savszerkezete egymás után hozza az ízeket, nem tud unalmassá válni. Szájban egy csekély avar jelentkezik a domináns gyümölcsökön és fűszereken túl, és még egy egészen halovány animális íz. Olyan bor ez, amelyik önmagában is teljes értékű élményt ad, közepes szintű csersava gyönyörűen belesimul, és megtámasztja a felépítményt. Végtelen elegancia rejlik ebben az alázatos, egyszerűségre törekvő kiműveltségben.
Mintaszerű a hordóhasználat, ahogy a borász írja: "rövid barrique majd hosszan tartó nagyhordós érlelés", aminek eredményeként a bor valóban bársonyos és kerek. (Ehhez persze a tökéletes hordó és pince is kellett - Egerben sajnos többeknél elszaladt a brett - Dula Bencénél erről szó sincs). Ha így is lehet, miért nem csinálja mindenki így??
Ár-érték arányban is szerény, jó 25%-kal alulárazottnak érzem (pinceáron 1.900). Gőzmalmos gyorsasággal kellene bekészletezni belőle a hideg téli estékre.
(A Gőzmalmos palackja a borász kezében.)