Bogyólé - Beaujolais: 1-0 !
BREAKING!... A BOGYÓLÉ ÉLVEZETESEBB, MINT A BEAUJOLAIS NOUVEAU!
Talán nem vonja kétségbe senki, hogy hazánkban a legjobb beaujolais nouveau típusú bort a Vylyan készíti. Egyben a legismertebbet is: sorozatban a 17-ik évjárat már a Bogyóléből, ami a poharainkba kerül. Tavalyi posztomban azon örvendeztem, hogy a portugiesert végre-valahára kihagyta a fajtaösszetételből a borászat, és reméltem, hogy ebben az én kitartó evangelizációmnak is hatása volt. A tavalyi poszt itt olvasható: Vylyan Bogyólé 2020.
Az idei Bogyólét a beaujeu-i Pardon & Fils beaujolais primeur termékével kóstoltam egybe, és mától hivatalosan is ismétlem a Bëlga oly régi elhíresült mondatát "a franciáknak üzenem, hogy legyenek résen a présen"! Nem csupán azért, mert a Pardon eredeti beaujolais-ja közel kétszeresébe kerül a hazainak, élvezeti értéke pedig valamelyest alatta marad, hanem azért is, mert az újbor immár egy olyan újabb területe a hazai borászatnak, ahol a minőséget a legendás franciát elérő, vagy meghaladó mértékben tudjuk hozni. Ezzel utalnék röviden a Jammertal borászat idei Concours Mondial de Bruxelles-en elért dupla aranyérmére, amellyel közel 7500 tétel közül a legjobbnak járó elismerést hozta el a 2015-ös Cassiopeia Merlot-juk.
resultats.concoursmondial.com/en/results/2021/167906-cassiopeia-merlot-2015
Visszatérve a Bogyólére, kezdem azzal, amiért egy picit nehezteltem: a fajtaösszetétel átbillent a zweigelt javára, a tavalyival ellentétben 2/3 a zweigelt és csak 1/3 a kékfrankos. Őszintén megvallom, a zweigelt erősebb tanninja át is jön a boron és számomra valamelyest levon a kirobbanó gyümölcsösségből, különösen, ha hűvösebben, 12-13 °C-n kóstoljuk a bort, ami a beaujolais-nál általános javallat. Szóval egy kicsit "szigorúbb" hangvételű az idei bogyólé, tavaly gördülékenyebb és simább volt. Érdekes módon ezzel a karakterével éppen egy picit még jobban az eredeti beaujolais-re hajazott, mivel a Pardon bora is valamivel rusztikusabb, "húzósabb" volt. Lesz olyan, aki azt mondja, ettől szebb.
Pardonék főként banánnal tömték tele az idei nedűjüket, mellette síkos, finom erdei gyümölcsökkel, elsősorban hűvös kékáfonyával és málna-arzenállal. Az egésznek van valamilyen gyümölcsjoghurtra emlékeztető jellege. Ugyanakkor a bor savai kissé emelkedettek, s bár nem lógnak ki, mégis "savanykásabb" a háttéríz, ami egyrészt a lendületnek jót tesz, másfelől azonban elválik az ízképlet fősodorvonalától. Olyan, mintha a gyümölcsjoghurt egy citrusos ágy felett lebegne, a sav nem integrálódik, különáll.
A Bogyólé ezzel szemben telitalálat. Ő is a kötelező banánnal nyitja az illatot, de jóval visszafogottabban, és innen azonnal édesebb, gömbölyűbb vizekre evezünk. Érett, mély tónusú málna és édes kékáfonya az előtérben, fekete szederrel, vérnarancsos komplexitással. Puncstorta illatok díszítik és fűszerezik az összképet. Gyümölcs-karaktere természetesebb, egységesebb, mint a Beaujolais-é. Testben teltebb, tömörebb, mind szerkezetében, mind ízképletében. Frissessége ugyanakkor a technológiából adódóan ugyanolyan kirobbanó. Lecsengésében is kerekebb, s savai - bár ezek is lendületesek - sokkal integráltabbak, észrevehetetlenebbek. Jókedvűbb, nevetősebb, napfényesebb az összkép a Bogyóléban.
Jövőre érettségizik a Bogyólé! Idén mindenesetre már megnyerte az OKTV-t. Mit szoktak ilyenkor mondani? ... (csak így tovább?...)
