Balla Géza Ménesi Fekete Leányka 2013
Nagy Magyarországnak valaha három aszútermő vidéke volt: Tokaj, Ruszt és Ménes. A ménesi aszút kadarkából készítették, és kezdetben vörös volt, azután az idővel szépen aranybarnává vált az is, hasonlóan a tokaji és ruszti "fehér" aszúkhoz. Halkan jegyzem meg, hogy a negyedik aszútermő vidékünk Mór, ahol több-kevesebb rendszerességgel szintén szüretelnek aszúsodott szemeket, és nagyon ritkán kereskedelmi forgalomban is kapni lehet(ett) móri aszút, utoljára 2003-ban kóstoltam ilyet, és igazán nem volt okom panaszkodni. Hogy aszút készítenek-e most is a ménesi borvidéken, azt nem tudom.
Balla Gézát a Bortársaság fedezte fel a magyar fogyasztók számára, és azóta nagyágyúvá tették, szupersztárrá, ami egyrészt örvendetes, másrészt beleillik az amúgy hosszú ideje tetten érhető félig-meddig anyaországi lelkifurdalásból eredő Erdély-nosztalgiába, továbbá ami a román bortermelés átlagos szintjét illeti, teljesen érthető is, mert a tengerparti merlot-k és más nemzetközi fajták levei a legalsó polcok minőségét is nehezen érték el, akár még tíz évvel ezelőtt is. Biztosan van persze kivétel.
A fekete leányka állítólag annyira őshonos és annyira régóta termelt szőlőfajta, hogy csak Erdélyben, és Szent István óta... Lehet. Tisztességesen, derekasan elkészített borról van szó. Szép, mély bíbor szín, templomablakokkal. Illatban közepesen intenzív, kicsit lekváros, még fiatal és friss. Hasonlít egy portugízerre, de valahogy annál elegánsabb, finomabb. Szilvás, hecsedlis. Ízben feltűnik a karakteres, határozott csersav, ami azonban cseppet sem keserű, inkább biztos alapot ad. Vadhúsok mellé tudom elképzelni, kicsit fanyar, főleg csipkebogyós, kökényes, mellette édesebb szilvás ízek is megjelennek. Magában is élvezetes, mert az alkohol, a sav, a tannin szép egyensúlyban érvényesül. Ha nem tudnám, hogy fekete leányka, egyik korty után azt mondanám: merlot, a következő után, hogy portugieser, a következő után meg: kadarka. Élvezetes, picit édeskés jellege miatt hölgyeknek is bátran ajánlható, a vörösborok világával "ismerkedésre" kiválóan alkalmas bor, de az értők is megtalálják benne, ami nekik tetszik. Egészen enyhe, halovány ecetességet érzek a háttérben, most még csak egy lehelletnyi, úgyhogy most fogyasszuk, ne tároljuk.
Rózsaszirom, érett meggy - búcsúzóul, az utolsó kortyban. Szép volt, megggyőzött.