A meggyeskert, a skóciai gyümölcsös és a szarvasvér (Vojtek vörösök, Villány)
Vojtek Csaba villányi borász végtelenül arányos vöröseit kóstolva így állt össze bennem a cím: a meggyeskert (kékfrankos '15), a skóciai gyümölcsös (kékfrankos '17) és a szarvasvér (franc '12). S ezek után még jött egy izgalmas ráadás is (franc '11). Ezt már ki-ki nevezze el saját maga, amikor megkóstolta.
Kékfrankos 2015
Áttetsző bíbor lilás reflexekkel. Meggy, de olyan tisztaságban, hogy a fajtajelleg zászlóshajójának mondanám. Fekete cseresznye és hordófűszer követi, de háttérben, és csak támasztékul. A pohárból úgy ugrik elő, és emel kalapot Villány összetéveszthetetlen terroirja, mint a régi reklámban a kopasz pösze fickó, amint csettintett és azt mondta: Müszi. Egyszerűen felejthetetlen. Valahogy így: Villány! Illatában selyemkóró-virág teája jön még, az illat édesnek mutatja. Annyira friss még, négy év után is, annyira természetes! Virágok, parfüm, viasz. Kifejezett vidámság és optimizmus ád belőle. (Már-már leírtam, hogy felhőtlen ég, de ez közhely és giccs lenne). Alacsony tanninja jól áll neki, mert csak annyi van, amitől bornak érzi az ember. A többit meg uralja ízben is a meggy.
Kékfrankos 2017
Lilába hajló áttetsző rubin. Mesterien középúton eltalált bor a frissesség, a tartalom, a komplexitás és a könnyedség között. Nagyon élvezetes inni, édes és gyümölcsös, fiatalos, mégis derűsen komoly. Illata és íze egyöntetű: kékáfonya és málna. Tisztasága kiemelkedő. Ha megkérnének, hogy tanítsam a kékáfonya ízjegyeket, ezt a bort választanám bemutató darabnak. Emellett valahogy újbor-jelleget is őriz - talán a technológia teszi -, felmutat egy beaujolais-szerű intenzív és mély "tintakék", hűvös, cseppnyit csípős gyümölcsösséget. Őrületesen itatja magát, nagyon kívánós bor. Úgy látszik a terroir-jelleg az érleléssel jön meg, legalábbis erre következtetek a '15-öshöz hasonlításból.
Szerintem Magyarországon a primőrt kékfrankosból kellene készíteni portugieser helyett, még ha pár héttel tovább is kell rá várni a későbbi szüret miatt. (ld. a fajta miatti korábbi dohogásaimat itt: Vylyan Bogyólé 2016).
Visszatérve a gyümölcsökre, a málna aromatika leginkább a skótok sötétbordó, hosszúszemű málnájára hajaz, s párosulva az áfonyával igazán északi gyümölcsöst idézett fel számomra. A skótok nagyon büszkék a málnájukra, hát ezért jutott eszembe erről a borról a skót gyümölcsöskert. Itt érdemes megnézni, mit gondolnak magukról a skót bogyótermesztők: www.angusgrowers.co.uk/about/raspberries/. Idézem: „Scottish raspberries are among the best, if not THE BEST, in the world.”
Cabernet franc 2012
Vitán felül áll szememben, hogy ’12 az évtized legnagyobb vörösboros évjárata volt. Itt egy újabb példa, ami megerősít ebben. Sötét vörös színe mint a szarvas vére, illata töretlenül fejlődő, cseppet sem fáradt, áradó és meleg. Meglepően szép arcát mutatta közvetlenül bontás után, nem volt szükség hosszas dekantálásra. Rubinszín, feketés maggal, igazán a kibuggyanó vér színére emlékeztet. Lendületes és tiszta piros és fekete bogyósok illata érkezik hordófűszerekkel körülvéve. A szabvány kóstolópohárból zárkózottabb volt, végül Riedel sommeliers black tie Bordeaux grand cru pohárba töltöttem, és itt robbanásszerűen megnyílt, bár magasabb alkoholtartalma is jobban kiérződött. Áradó, melengető és édes korty, határozott, csodásan integrált tannin és megfelelő rétegzettség jellemzi. Sötétre érett meggy, érintésnyi feketeribiszke, medvecukor. Meleg, édes fűszerek mellett dohány. Közepes, arányos test, de hosszabb lecsengés. Egy csipetnyi puncsos fűszeresség, konyakmeggyes érleltség. Úgy nagy bor, hogy nem nehezül el. Még legalább 3 évig a csúcsán lesz.
Cabernet franc 2011
Áttetsző rubinszín, de érthető módon már gránátosodik. Illatában zeller, hús, pörkölt mogyoró, mellette a megfelelő piros bogyósok (meggy), pirospaprika. Cédrus. Szájban is megfelelően telt és élénk még 8 év után is. A pörkölt jegyek felerősödnek a lecsengésben (kicsit oloroso-s sósság is jelentkezik, ez már nyilván ásványosság). A tannin szájban először markáns, azután átadja a helyet a többi palackérlelési zamatnak – pl. cikóriakávé. Enyhén már túl van a csúcson, de nagyon szépen öregszik. Fekete csokoládé mellé gyönyörű kíséretet jelenthet.
Tűnödöm, miért is csak a Pécs környékieknek jut ezekből a remek borokból? Pedig a bordói novemberen már 2016-ban megmutatták magukat itt Budapesten is. Itt az ideje, hogy vigyem a hírét.
