A. Gere - Olaszrizling 2019
Oké, értek mindent: nézzünk rá a dizájnra. Ez egy nemzetközi piacra készített bor. Elsőrangú, letisztult címke, talán amerikai stílusúnak mondanám. Sokat jelent a külső, de nem mindent. A palack beltartalma a lényeg.
Nem várunk mást, mint egy villányi olaszrizlinget 2000 ft alatti áron. Ez azért ugye sokmindent meghatároz. Legyen a bor mindennapi fogyasztásra jól, tisztán elkészített, aránylag egyszerű, de nem zöm (mert egy villányi sosem az) és legyen egy átlag magyar fogyasztó számára ismerős íz, csipetnyi villányi karakterrel. Ezt várnánk.
Nem ezt kapjuk.
Amilyen letisztult a külső, olyan letisztult és "külföldi érzetű" a belső. "Crisp and zesty" írnám angolul, elmondom pontosan milyen: intenzíven illatos, mint egy muskotály, vagy Irsai Olivér. Rendkívül technológia-illatú, kellemesen jellegtelen ízvilágú, de valójában kifejezetten zamatos, csak éppen cseppet sem hasonlít egy olaszrizlingre. Lendületes, de csak amennyire kell, hogy élvezetes legyen és ne csapjon át savhangsúlyosba. Zamatos, de csak amennyire kell, hogy lényegében bármilyen étel mellé fogyasztható legyen. Illatos, de annyira, hogy mindenki felismerhesse benne a számára vonzó virág, vagy citrus, vagy csonthéjas, vagy almás illatot. Egy tulajdonsága van, amit nem lehet háttérbe szorítani: hordozza az összetéveszthetetlen villányi karaktert. Ezen túlmenően azonban azt kell mondanom: ez a bor kellemes jellegtelenség.
Nem, valamit mégsem értek. Miért készít Gere Attila semleges nemzetközi bort, s miért nem készít nekünk villányi olaszrizlinget?
